A szerencse embere volt? Számos jel mutat erre. Más szempontból viszont balszerencsésnek is tekinthető. Sokunkról elmondható mindez. Hol szerencsések vagyunk, hol nem. Ő viszont nem volt akárki. Howard Carterről van szó, aki pontosan ma 150 éve jött világra. Kerek évforduló. Emellett arról is nevezetes, hogy ő volt az, aki rátalált Tutanhamon fáraó sírjára. És ez rajta kívül ugye senkinek sem sikerült. Nem is fog már nagy valószínűséggel…
Brit rajzoló volt, amatőr régész. Festő apja tanítgatta rajzolni-festeni. Az egyiptológia iránt eleve vonzódó fiút 17 évesen Alexandriába küldték, ősi sírköveken található rajzok és feliratok lemásolására. Mi volt ez, ha nem szerencse? Ráadásul karrierje gyorsan felívelt: 25 évesen már a felső-egyiptomi műemlékek főfelügyelője, később pedig Alsó-Egyiptom régészeti felügyelője lett. Ám aztán megjelent életében a balszerencse is, egynémely részeg, turista képében. Ő az ásatás őrei mellé állt a beszívott, randalírozó turistákkal szembeni konfliktusukban. Utóbbiak panaszt tettek, ám a nyakas Carter bocsánatkérésre nem volt hajlandó. Menesztették. Pályája ekkor, 1905-ben megtörni látszott. A szerencse 1907-ben azonban ismét mellé állt: a vastag pénztárcájú Lord Carnarvon felkérte, hogy ásatásait vezesse. Kezdeti kudarcok után mecénása ásatási engedélyt szerzett a Királyok Völgyébe, ott aztán Carter számos sírt talált, ám valamennyit kifosztva. (Pech.) Mi a helyében már rég bedobtuk volna a törülközőt, de őt más fából faragták. Megszállottan Tutanhamon fáraó végső (?) nyughelyét kereste – éveken át. Végül a pénzzárta előtti huszonnegyedik órában rátalált a mesés kincseket rejtő, 3300 éves sírra. Világsztár lett, ám a hivatalos kitüntetés elmaradt. És sokak szerint ezt már magának Tutanhamonnak, az ő bosszújának köszönhette.
Szegény Carter! És szegény jó Tutenhamon! Dehogy akart ő világszenzációt kelteni halála után háromezer néhányszáz évvel. Bulvárlapok címlapjára kerülni. Még hogy elátkozta volna a sírját feltáró brigádot, felbujtóstul, régészestül! Igaz, a dúsgazdag Carnarvon lord már a feltárást követő évben sietett meghalni, és történt még hat másik gyanús haláleset is, de az már végképp túlzás, hogy Carter főásológus is fölkerült volna a fáraó állítólagos bosszúlistájára! Igaz, világra szóló felfedezése után tizenhét évvel, 64 évesen ő maga is távozott az élők sorából.
A vele kapcsolatos pletykákkal szemben Tutenhamon azóta is tehetetlen, nem tudja: sírjon-e, vagy nevessen. Szerencsére egyik sem gyakori egy amúgy jóravaló múmiánál.
