Lehet, hogy ellenérzést kelt Bennetek e mostani bejegyzésem. Ez a fejcsóválástól, akár a megkövezésig terjedhet, utóbbi ellenére is megírom: elsirattam azt a kilenc farkast. Akik a szabadság mellett döntöttek. Szöktek, és halál jutott nekik.
Dél-Franciaországban történt, a múlt hétvégén A kilenctagú falka a látogatási órákban kiszabadult a kifutóból. Négyüket agyonlőtték a park dolgozói, ötüket pedig végleg elaltatták a helyszínen. Így végződött az incidens, így végződött az életük.
Miért is? Mert éltek a valószínűleg emberi mulasztásból adódott lehetőséggel? Mert épp látogatási időben nem fogták vissza magukat? Mert farkasnak születtek?
Vagy mert éles lőszer volt éppen kéznél? Vagy mert macerás lett volna altató lövedékekkel csupán elkábítani a menekülőket?
Az újsághírből kiderül: „a farkasok nemrég érkeztek az állatkertbe”. Gyanítom, nem jószántukból, önként dalolva. És ha már dal. Eszembe jut a Petőfi-vers, A farkasok dala. Utolsó négy sora.
Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor... De szabadok vagyunk!
Ismerhették. És éltek-haltak, e szerint.
