Kerek jubileum, a százötödik. Voltaképpen nem az Ünnepelt születésének napja volt ez az 1916. szeptember 15-e, hanem a debütálásáé. És persze szívem (és szívünk) szerint nem is Ünnepelt ő. Nehéz volna szeretni. A harckocsiról van szó.
A civil párbeszédekben egyszerűen csak tanknak hívjuk. Becézett formáját nem ismerem. Gyanítom, nincs is. Elárulom, személyes ismerősöm. Igaz, nem százöt, hanem mindössze ötvennégy éve kerültünk egymással közelebbi kapcsolatba, akkor, amikor az egyetemi éveim után öthónapos katonai szolgálatomat töltöttem. Hol máshol, mint harckocsizóknál. Alább nem adtam… Abban a megtisztelő szerencsében volt részem, hogy vezethettem is őt, nem is egy, hanem két típusát, előbb, mintsem autót vezettem volna. Aztán később persze ráfanyalodtam egy használt Ford Fiestára, majd egy még használtabb Skoda 120-asra.
De vissza a magántörténelemből a Nagy Történelembe. Tehát a harckocsit százöt esztendeje vetették be első ízben, méghozzá az I. világháborúban, Franciaországban, a Somme-i csatában.
(Wikipédia: 1916, július 1. és november 18. között vívták a nyugati fronton, a Somme folyó völgyében. Ez volt a háború egyik legvéresebb csatája, hiszen a két oldal veszteségei meghaladták az 1,5 millió főt halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban.)
A harckocsikat a britek küldték rá a németekre. Negyvenkilenc tank bemutatkozását tervezték, de meghibásodások miatt csak tizenötnek sikerült letennie a névjegyét. Beváltak, mégis. A felemás sikere ellenére, rögvest ezer újabb tankra adtak megrendelést.
Visszamenőleg is megrendülten gratulálok…
Egykoron 
Manapság