Ma 125 éve, 1900. november 30-án távozott az élők sorából az ír költő, drámaíró, Oscar Wilde. Dublini, nemesi-értelmiségi család sarjaként érkezett az életbe, 1854. október 16-án. Nevelőnők tanították németre és franciára.16 évesen már egyetemista volt szülőhelyén, később Oxfordban. Ragyogó jövő elé nézett, ám féktelensége miatt nem jutott tanári katedrához. Apai örökségéből élt, sugárzó szelleme, öltözködése, életstílusa révén a londoni társaság dédelgetettjeként. 1881-ben jelent meg első verseskötete. 1882-ben Amerikába invitálták előadókörútra, 1894-ben megnősült, két fiuk született. Gyerekkönyvei (A boldog herceg, A gránátalmaház) után megírta egyetlen regényét (Dorian Gray arcképe), ez homoerotikus utalásai miatt nagy botrányt kavart Angliában. Ezzel szemben darabjai (Lady Windermere legyezője, A jelentéktelen asszony, Az ideális férj, Bunbury) mai napig sikeresek. Szerelem fűzte egy ifjú lordhoz, akinek apjával szemben pert veszített, meleg volta miatt börtönbe zárták. Ott vetette papírra a De profundis és A readingi fegyház balladája című műveit. Szabadulása után francia földön élt, szegényen és betegen, a halála előtti órákban katolikus hitre tért.
Oscar Wilde élettanácsa: „Minden dolgot mértékkel, még a mértéket is mértékkel.”
Hm… Éppen ő? Aki ezúttal vizet prédikál, ám folyton-folyvást csak bort ivott? Másfelől viszont önigazolás is felsejlik e mértékkel ajánlott mértékben…