Ma 25 éve, 2001. június 27-én távozott az élők sorából a remek színész, nagy mulattató, Jack Lemmon.
Hetvenhat évvel azelőtt, Newton városába (Massachusetts állam) vitte a gólya, 1925. február 8-án. Jó körülmények között élő családba érkezett, édesapja egy fánkokat forgalmazó cég elnöki székében ült.
A fiú sokat betegeskedett, ám ez nem gátolta meg abban, hogy iskoláiban a jó tanulók közé tartozzon.
22 évesen diplomázott a Harvard Egyetemen. A második világháborúban zászlósként szolgált a haditengerészet kötelékében, majd, miután leszerelt, a színészettel jegyezte el magát – egy életen át.
1949 és 1952 között tévésorozatokban láthatták a nézők, első játékfilmjét 1954-ben forgatták. Repülőrajtot vett ekkor: már 1955-ben a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjjal lett gazdagabb a Mister Roberts című filmben nyújtott produkciójáért. (Pályáján még hétszer jelölték Oscar-díjra, egy ízben, 1974-ben, legjobb férfiszínészként, meg is kapta.) Színgazdag lett a színészi palettája, vígjátékokban (Van, aki forrón szereti, Irma, te édes, Sógorom, a zugügyvéd, Legénylakás, Furcsa pár) nyújtott alakításai mellett drámai szerepekben is nagyszerű volt (Kína szindróma, Eltűntnek nyilvánítva, Rövidre vágva). Rendezőként mindössze egyszer állt a felvevőgép másik oldalán (Csak azért is nagypapa), a főszerepben természetesen örökös komédiástársát, Walter Matthau-t láthattuk. Legendás partnere is, miként ő maga, rendre a csetlő-botló kisembert alakította filmvásznon. „Furcsa párját” Lemmon szinte napra pontosan egy esztendőre követte a túlvilágra.
