Drága Illés nagyapám szerette a magyar nótát. Sokan szerették akkoriban. Szívükből szólt, szívüknek. Egyik fivére is imádta. Ránk maradt a családi legendáriumból, hogy egyszer Nagyváradon járt üzleti ügyben. Dolga végeztével már az esti vonathoz az állomásra tartott, amikor az egyik kertvendéglőből kihallatszó cigányzene, magyar nóta, ott a járdán hosszan megállította. Mígnem aztán annak rendje és módja szerint lekéste a vonatot. Amikor végre a hajnalban induló újabb vonattal megérkezett Karcagra, nem kis szemrehányás várta. (Hol volt még akkor a mobiltelefon, nemhogy okos, de még buta sem létezett, amivel ugye jelezhette volna a megriadt családnak, hogy nem esett semmi baja, csak az „Akácos út…” és társai marasztalták Váradon.)
Egy időben – ja kérem, a gének! – engem is rabul ejtettek a magyar nóták. Egyikük-másikuk különösképpen. Így például a magyar kuplé megteremtője, a sokoldalú, sokműfajú Zerkovitz Béla egyik szerzeménye, „A füredi Anna bálon szól a zene szó…” kezdetű. (Nem szégyellem, szentimentális kamasz voltam, s mára is megmaradtam annak bizonyos mértékig. Nem életkorilag, természetesen.)
A dal refrénjére máig emlékszem: „Akinek nótája nincs, annak szíve sincsen…” Nos, nekem volt szívem. És „édes kicsi lány” is (sok ilyen járt a párhuzamos lányosztályba). Szóval a dal szerint ez az édes kicsi lány egy fiúval ült egy asztalnál egy bizonyos Anna-bálon, megigézte a fiút, s mint később a dalból kiderült, az igézés kölcsönösre sikeredett. Csakhogy idővel az édes kicsi lányt egy gazdag úrfihoz adták feleségül, kilenc szobás palotában lakott attól fogva, ám nem volt boldog, egyre csak a bálon megismert fiú járt az eszében, sírdogált is szegényke, amikor senki sem látta.
Tán mondanom sem kell, hogy magamat képzeltem a fiú helyébe, s az sem zavart, hogy az aktuális édes kicsi lányok sűrűn váltakoztak.
Mindez természetesen már a múlté, de a véleményem változatlan – hála Zoránnak, Pressernek, Désnek és Tompos Kátyának.
Akinek nótája nincs, annak szíve sincsen.
Zerkovitz Béla július 11-én született, 1881-ben. Száznegyven éve.