Nem akárkik szerették. Érdekes, izgalmas férfiak, nagy művészek, akik a kegyeit keresték. És nem csupán keresték, meg is találták. Ideig-óráig. Híressé vált, mert hírességek szeretője, asszonya lett. Mindjárt elsőként belészeretett a szecesszió jelese, Gustav Klimt. Alma 17 éves volt ekkor. Noha csak egy jólnevelt csókig jutottak, Klimt egy levelében valósággal áradozott róla: „Alma szép, intelligens és szellemes. Minden adottság birtokában van, amire egy férfi csak vágyhat.”
Első erotikus élményeit, zenetanárának, Alexander von Zemlinskynek köszönhette. Első férje viszont Gustav Mahler zeneszerző lett. Ő játszva megugrotta a magasra tett lécet: intelligens volt, zseniális, és rendkívüli karriert futott be, a bécsi Állami Operaház sztárkarmestereként. Húsz év volt közöttük. Mahler halála után Alma néhány évig intenzív szerelmi viszonyt folytatott a nálánál hét évvel később született Oskar Kokoschka expresszionista festővel, akiben grafikust, drámaírót és költőt is tisztelhetünk. Szakításuk után Walter Gropius építészzsenivel kelt egybe. (Mármint hivatalosan, mert korábban, már Mahler életében szerelembe estek.) Házasságuk válással végződött, ezután Alma csak jóval később ment férjhez újra, a tíz évvel fiatalabb Franz Werfel költő-íróhoz.
Rendkívüli asszony volt, nem kétséges. Művészóriások rajongtak érte, múzsájukra leltek benne. Büszkék lehetettek amiért szerethették. Miként ő is, embereire. Ehhez képest több mint meglepő, hogy egy helyütt ez olvasható naplójában: „Mahler zenéjét soha nem szerettem, soha nem érdekelt, amit Werfel írt, soha nem értettem, amit Gropius csinált, de Kokoschka igen: Kokoschka mindig mélyen hatott rám.”
Kokoschka úr, le a kalappal!
(Alma Mahler-Werfel éppen ma lenne 143 éves.)
