Aranykor, Aranyélet

Kamermayer Károly. Budapest első polgármestere. Múlhatatlan érdemei vannak Budapest fölvirágzásában. Ma, éppen 195 éve, 1829. május 14-énszületett, német eredetű, tehetős pesti polgárcsalád sarjaként. Gyöngyösön volt gimnazista, majd az egri jogakadémiára, később a budapesti egyetemre járt. 1849: harcolt a tavaszi hadjáratban, a szolnoki, az isaszegi és más csatákban. Szolgált Komáromban, Klapka alatt. Főhadnagyságig vitte. Később tanult még, a külföldet járta.1861-ben Budán főjegyző, 1867-től 1873-ig Pest választott tanácsnoka lett. Új alapokra helyezte az adóügyeket és az állategészségügyet. Nagy érdemeket szerez Pest, Buda és Óbuda egyesítésében.

Városépítő Kamermayer Károly

1873-ben hatalmas többséggel választották meg Budapest polgármesterének, majd még három ízben újra. Nagy szerepe volt a magyar nyelvű közigazgatás, az elöljáróságok megszervezésében, közélelmezési és köztisztasági intézkedéseket hozott. Polgármestersége alatt három Duna-híd épült, új úthálózatok születtek, vízvezetékrendszerek és csatornahálózatok is, megszerveződött a szemétszállítás. Felépült az Andrássy út, a későbbi világörökség Operaház, a Nagykörút, a Vígszínház, a Parlament, a Mátyás-templom, a Vámház körúti Vásárcsarnok

Andrássy út, „Az utak arisztokratája”
Ybl Miklós neoreneszánsz Operaháza
A vásárcsarnok, s bévül szem-szájnak ingere

Tehát Budapest Aranykoraként tekinthetünk okkal Kamermayer Károly polgármesterségének bő két évtizedére. Hálásak lehetünk neki ma is, fővárosiak, budaiak-pestiek egyaránt. Majd elfelejtem: a remek, népszerű strandfürdők egy része is az ő működése alatt nyílt meg. Igaz, eme elégedettség egyelőre nem lehetett teljes. Ugyanis messzi volt még a bikini korszak, így az akkori hölgyek és urak csak váltakozva hódolhattak a fürdőzés örömeinek.

Végül egy kis hazabeszélés. Sajnos nem tudom, drága dédanyám és dédapám járt-e valaha Budapesten. Sűrűn aligha. A hamar felkapott ottani strandokon pedig bizonnyal nem fordultak meg. Szeretett szőke Tiszájuk azonban bőségesen kárpótolta őket, a távoli Abádszalókon. Vizében bármikor megmártózhattak. Legföljebb megvárták a napnyugtát, hogy kedvükre tehessék, a legteljesebb koedukációban. Aranyélet!