Mindjárt itt a húsvét. Egy 45 év előtti délután jut eszembe. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem hatalmas Nagyvárad téri épületében járok, annak is az aulájában, a nagy húsvét előtti forgatagban, immár első szerkesztőségem, a Hétfő Hírek színeiben.
Éppen a tojásírás tudományába avat be egy kedves, csupamosoly fiatalasszony, kezében az úgynevezett gica (kandé, kesice, íróka), és a szemem láttára készül el a legújabb írott tojás, majd mindjárt egy társa. Ajándékba adja őket. Köszönöm is szaporán a szorgoskodását, az okítást is, no meg munkája gyönyörű gyümölcseit.
Ők még ennyi év után is megvannak. Nagy becsben. Bizonnyal Készítőjük is, kívánom, egészségben. Meg is ölelném, nem mertem annak idején, bánom már. Ő is, remélem.
