Szép Ernő. Ma 140 éve, 1884. június utolsó napján Huszton jött világra, apja tanító, anyja varrónő volt. Az Alföldön, Hajdúszoboszlón, Debrecenben és Mezőtúron járt iskolába. Költői tehetségére egyik tanára figyelt fel (köszönet érte!), tizennyolc évesen az ő támogatásával látott napvilágot verseskötete, az Első csokor. Érettségi helyett a budapesti újságíróéletet választotta. Bökverseket írt élclapokba, címíró volt a Hermes Bankban. Komoly versei A Hét című szépirodalmi folyóiratban jelentek meg. Első érett verseskötetének (Énekeskönyv) 1912-ben a Nyugat adott nyilvánosságot. Kabarédalait, sanzonjait máig sokan szeretik. Agglegény maradt, kistermetű, félszeg kávéházi ember. Mindenki szerette és nagyra tartotta, ám senki sem vette teljesen komolyan. Noha nem vetette fel a pénz, bebarangolta Európát, sőt, egy szerelmét követve Szentpétervárra is eljutott. A vészkorszakban őt is megaláztatások érték, munkaszolgálatos lett (Emberszag című memoárja). Világháború előtti sikeres művei: Patika, Vőlegény. Már a békében születő Lila ákác hiába lett nagy siker, ő maga később elfeledve, szegénységben élt.
Szép Ernő-(vers)sorok:
Oly régen iszom már az életet cukor nélkül!
A csók… az fél elájulás.
Az egy kis megbolondulás.Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje már el a kezem.
Nem! Idelátnak. Ne vaduljon.
Megmondtam: nem. Bolond maga?
“Mért nem, hogy mért nem, mért nem?”
Csak. Nem. Maga nem érti,
mert maga férfi.A lehetetlent is
szabad lesz remélni;
meglátod, hogy milyen
érdekes lesz élni.Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Csak nem vettük észre.
Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én istenem hallgass meg engemet.
Hozzád megy szívem és ajkam dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.Szépen élt öregek nem meghalnak, hanem elhalnak, mint a dal.
