Asta Nielsen. Dán színésznő, az első igazi nemzetközi sztár. Száznegyven éve, 1881. szeptember 11-én jött világra, szegény családba érkezett. Apja rézműves mester, anyja mosónő volt. Lehettek-e különleges vágyai egy hasonló élethelyzetbe születő lánynak? Lehettek. Az élet nagy forgatókönyvíró: Asta színészi álmokat dédelgetett, és láss csodát, valóra is váltotta őket.
Nem ment könnyen, a színpadon ugyanis különösebben nem csillogott. Igazán ismertté csak azután vált, hogy1910-ben belekóstolt a filmezésbe. Hamarosan Németországba szerződött, s ez bejött neki. Hetven, változatos műfajú némafilmet forgattak vele. (A szerencse lányának gondolhatjuk, hiszen hangja minden volt, csak nem szerethető.) Noha a civil életben egyáltalán nem volt feltűnő, a filmvásznon kifejezetten erotikus jelenségként hódított, a férfiak bomlottak érte. „Részeges látomás és a magányos ember álma” – írta róla Guillaume Apollinaire. Játékában többnyire mellőzte a teatralitást, ám mimikája rendkívül kifejező volt.
A hangosfilm térhódításakor befellegzett karrierjének. Visszavonult. A nácik hatalomra kerülésekor távozott Németországból, Goebbels önálló stúdióval kecsegtetve hiába próbálta maradásra bírni. Ezután Koppenhágában textilkollázsokat készített.
Magánélete nem lehetett unalmas. Húszéves korában gyereket szült, az apa kilétét mindvégig titokban tartotta. Ötször ment férjhez, utoljára 88 évesen kelt egybe egy nálánál 18 évvel fiatalabb dán műkereskedővel. Még három boldog év adatott nekik.
Hódított így is…
és így is…