Barbara

Jacques Prévert. Hajszál híján egyike lett a 19. század utolsó szülötteinek. Nem így történt: valamivel később, a 20. század harmincötödik napján, ma 122 éve, 1900. február 4-én látta meg a napvilágot, Párizs nyugati elővárosában, Neuilly-sur-Seine-ben.

Megszületett, és mekkora szerencsénk, hogy megszületett! Költő lett, nagyszerű költő, verseit, dalait generációk mondták, énekelték, Korszakos filmjét, a Szerelmek városát, melyet forgatókönyvíróként jegyzett, láttuk, szerettük milliónyian. Az örök klasszikust a borzalmas második világégés után 1945-ben kezdték vetíteni. 1990-ben elnyerte a minden idők legjobb francia filmalkotása címet.

Nézem az interneten versei végeláthatatlan sorát:

Köztük ott A fegyőr dala, A kert, A gyönyörű élet, A széttört tükör, az Alicante, Az utcaseprő, az Éhség, a Halott levelek, az Utazás. És mindenekelőtt az általam mindegyiknél jobban szeretett, csodaszép Barbara. Akárhányszor hallom, olvasom magam is Brest utcáit járom a „csendes, boldog esőben”, a lány „harmat-arcát” látom, mielőtt még hullott volna „a vas gyilkoló zápora, a tűz, a fém, a vér zápora”.

A vers:

S te megpillantva hogy ott áll
az esőben hozzá futottál
ragyogóan vidáman kipirulva
s belehulltál a karjaiba
Emlékszel erre Barbara
És kérlek ne vedd zokon ha tegezlek
én mindenkit tegezek akit szeretek
még akkor is hogyha először látom
s azokat is tegezem akik szeretik egymást
még akkor is ha nem ismerem őket
Emlékezzél csak Barbara
s el ne feledd soha
azt a csendes boldog esőt
mely akkor ömlött erre a boldog városra
és a te boldog harmat-arcodra
Zuhogott a tengeren is
a lőszertár felett a cirkálók felett
szakadatlan szakadt esett
Ó Barbara
micsoda marhaság a háború
Vajon mi lett veled
mikor hullott a vas gyilkoló zápora
a tűz a fém a vér zápora
és azzal aki úgy tartott karjaiba
szerelmesen
meghalt eltűnt vagy él
Ó Barbara
Ma is esik esik és ázik Brest
mint valaha
De ez már egész más eső
hisz minden elmúlt rég
ez a gyász síró fájdalmas esője
nem a fém és a vér vihara
most már csak a felhők haldoklanak
mint a kutyák
melyeket tovavisz
Brest alól az áramló víz
és elrothadnak valahol az óceán alatt
messzi messzire Bresttől
amelyből csak rom és korom maradt.
Tamkó Sirató Károly fordítása

A költő hangján:

Ahogy Serge Reggiani mondja:

Ahogy Yves Montand énekli: