Bátraké a szerencse!

Nem sikerült. Ezúttal sem. Férfiasan viselem az újabb kudarcot, ez ugyan dicséretes, de meg kell mondanom, az esetleges sikerrel is hasonlóan lennék.

A tárgyra! Most sem lettem a száz leggazdagabb magyar egyike. Gyanítom: a százegyedik helyről is lemaradtam. Kínos? Ahogy vesszük. Magyarázkodnom semmiképpen nem kell. Mindent megtettem ugyanis a meggazdagodásért. Kétségtelen, alulmaradtam – rosszakaróim szerint nagyon alul. Nekik is, meg a nagyvilágnak is ezennel üzenem, nem hagyom magam, máris beneveztem a jövő évi versenyre. Bátraké a szerencse! Csak győzzék figyelni a fejleményeket…

„Kapitány, kapitány nézd a tengert, és a napsugár onnan rád visszanéz…”
Aranyélet – karnyújtásnyira?