András… Nem volt soha bajom a nevemmel. Miért is lett volna? Nem csúfoltak miatta az iskolában, és többnyire később is szeretettel szólítottak meg Andrásként, Andrisként, Bandiként, ki hogyan. Akiknek pedig nem tetszettem (akadtak, kár volna tagadni), azok nem azért nem szerettek, mert András vagyok. És megfordítva: akiknek különösen kedves voltam, nem a nevem miatt döntöttek így, az Andrást, Andrist, Bandit mellőzve Drágámnak szólítottak, vagy Kedvesemnek, vagy Szerelmemnek. Családi-házassági körben-kötelékben Apának, Apjának, Szívemnek (egy ideig), később Fiamnak, még később „Már megint nem figyelsz rám”-nak. Újabban, úton útfélen, ismeretlenek egyre többször hívnak tapintatos tapintatlansággal Papának, nyersebben Faternak. Gyanítom, a korom miatt, mert az engemet Drágámozók, Kedvesemezők, Szerelmemezők ennyien azért mégsem voltak, hogy ily sokan az apjukat sejthetnék bennem.
Szóval, amint mondtam, elégedett voltam a görög Andreászból származtatott nevemmel, annál is inkább, mert férfi, férfias a jelentése. Tudtam, hogy sok népnek megvan a maga Andrása, mármint az annak megfelelő neve. És azt is tudtam, hogy számos településünk nevében is szerepel az András, hogy sok érdekes, kedves névnapi szokás kötődik e névhez, emellett vegyes érzelmekkel, ám azért döntően büszkeséggel gondoltam a Szent András törésvonalra is, mely Észak-Amerikában húzódik, nagyjából 1300 kilométer hosszan. (Geológus-vélemények szerint sajnos 30 százalék az esélye annak, hogy az előttünk álló 30 évben egy óriási, a Richter-skála szerinti 7,9 erősségű fölrengés pusztítson arrafelé…)
De vissza tisztességes nevemhez. Tágabban a nevekhez. Egy informatikai, üzletvezetési és projektmenedzsment képzést nyújtó cég (The Knowledge Academy) kutatócsoportja nemrég arra a következtetésre jutott, hogy vannak olyan személynevek, melyeknek viselőit egész életükben siker és jólét kíséri. Nem voltam rest, megnéztem a nem túl hosszú listát. A magam életéből kiindulva meglepődtem volna, ha az András (Andreas, Andrew, Andrej stb.) szerepel köztük. Hát nem is. Persze, ha például a György, Noah, Gergely, Dániel nevet kapom, más lett volna a helyzet. Vagy mondjuk az Izabellát, Ellát, Olíviát, Amáliát. Ehhez viszont, ugye, nőnek kellett volna születnem.
Újabban tehát elvileg volna némi okom a nevem-okozta szomorúságra. Nem teszem. Jól választottatok, Anya, Apa.
