Ötven éve nincs már közöttünk. Ötven éve! 1972 karácsonyán, negyvenedik születésnapján a halált választotta. Sirattuk, döbbenten. Nagy kedvence volt sokunknak, akik a színházakban, filmeken, televízióban láthattuk. Rádióban hallhattuk. Gyönyörű volt, különleges a hangja. És gyönyörű, ő maga. Pollyként a Koldusoperában, az Üvegcipő tündéri kis cselédjeként, bájos-mosolygós a Két emelet boldogságban, imádni való, csupa humor A bolond lányban. felejthetetlen az Új Gilgámesben, az Oldás és kötésben, az Imposztorokban. Ám hiába volt sikeres szerepeiben, hiába bírta a kritikusok elismerését, kollégái szeretetét, hiába imádtuk mindannyian. Társául szegődött a Magány. Hiányzik. Ötven éve már.
