A dologra úgy derült fény, hogy levelet kaptam. E-mailt pontosabban. Aranyosi Tündi volt a feladó, ő a barátom, az itt a blogomban korábban már szereplő gyönyörű pointer kutya, Body alias Baba gazdája. Tudni kell: a pedigrés Body az én sokféle Milla kutyám közeli ismerőse (vivát ebdemokrácia!), s voltaképpen rajtuk keresztül kötődött a mi emberbarátságunk.
Szóval befutott az e-mail, és azon nyomban megmelengette a szívemet. Mert hogy örömhírt hozott, s két fotó is kapcsolódott hozzá. A Betonfészbukról, ahogyan Tündi nevezte. Az ő fantáziája a legnagyobb télben és a legforróbb kánikulában is egyformán szárnyal, lásd e különleges szóösszetételt: Betonfészbuk.
De nem szaporítom tovább a szót, A felvételen ez a felirat látszik:
Andráskám Te vagy nekem a mindent.
Így, t-betűstül
Nem tudhatom, ki festette oda ezt a szép és igaz mondatot, de hogy rólam van szó, nekem írták, nem kétséges. Így hát örültem és azóta is örülök neki. Itt, Agárdon, az Őrház utca végén a tó, a víz közvetlen közelében ily módon adott egy lájkot valaki, az én létezésemre. Így tette közhírré, hogy a fontosnál is fontosabb vagyok neki. Láthatja, elolvashatja bárki, aki arra téved, kutyával vagy anélkül, ha éppen valamely vadkacsa társaság éppen rá nem telepszik. (Még ha csupán telepedne…)
Szóval irány a tópart! De ne bízzátok a véletlenre! Induljatok sietve, nézzétek meg, olvassátok akár többször is napjában. Illő szerénységgel megjegyzem, a technika mai fejlettségének hála, műholdakról ugyancsak jól olvasható e rendkívüli vallomás, sőt, derült időben, űrállomásokról is.
Apropó, ezek után már csak az következhet, hogy egy csillagot is elneveznek rólam. Vagy mindjárt a teljes aszteroida-övet, a benne lévő por- és sziklatörmelékekkel, törpebolygókkal egyetemben.
