A hír: értékes görög és külföldi borokra bukkantak a restaurátorok a valahai görög királyi család nyári palotájának felújítási munkálatainál. Százszámra sorakoztak ott a palackok, bennük a 19. századból való páratlan, becses muzeális értékű borritkaságok: Château Margaux, Château de Vincennes és Château Rothschild stb. Lina Mendoni görög kulturális miniszter történelmi jelentőségű leletnek minősítette a felfedezést. Ja kérem: „A bor értéke a kora”.
A temérdek borlelet alapján arra következtetek, hogy nagy vendégjárás lehetett abban a csodás nyári rezidenciában – „Bor nélkül szegény a vendégség”. Mígnem aztán 1974-ben egy számukra nagyon nem szép napon trónfosztás történt Görögországban. II. Konstantin királynak nem bocsátották meg, hogy hét évvel korábban elismerte a fegyverekkel hatalomra került „ezredesek huntáját”. Neki tehát mennie kellett, a borok viszont maradtak. Most kiderült, a legnagyobb titokban: „Van a bornak titka”.
De vajon mi lesz a sorsa a most megtalált muzeális nedűknek? Nem aggaszt a jövőjük: „Jó bornak nem kell cégér”. Lesz elég szomjas torok: „Jó a bor mindenkor, hajnalkor, éjfélkor”, másképpen: „A bor még az égzengésre és az aludttejre is jólesik”. Megint másképpen: „Borbarát van, de bajbarát nincs!” (Konstantin konstatálhatta…)
Nézem a mellékelt egykori fotót, az uralkodót és hitvesét, Anna-Mária királynét. Eszembe idézem az ismert jókívánságot: „Bort, búzát, békességet, szép asszony feleséget!”. A bor ezek szerint megvolt, a búza is nagy valószínűséggel, a királyné szépsége nem kétséges. A békesség viszont – lásd a trónfosztást – hiányzott. Az idő azonban nagy gyógyító: Annak idején a fejlemény vagyonuk kisajátításával is járt, ám – „Borban az igazság” – az Emberi Jogok Európai Bírósága 2000-ben úgy döntött: az exkirálynak kártérítés jár javai kisajátításáért. Vajon ennek egy része muzeális borok formájában is megilleti a ma 81 éves egykori uralkodót? Noha igaz lehet a mondás: „Még a vénembert is táncba viszi a bor”, a helyében pezsgőt azért még nem bontanék előre.
