Ma kaptam kézhez máig imádott Nők Lapjám idei 42. számát, egy nívós évfordulós összeállítással, amely a lap 73 évére tekint vissza. A 21. oldalon a Kisenciklopédiáról is írnak, az Olvasók mindenkori kedvenc rovatai között.
Nagy örömmel olvastam, hiszen a lap73 éves történetének különböző formákban (külső-belső szerzőként, vezető szerkesztőként, rovatszerkesztőként, olykor olvasószerkesztőként) 26 esztendőn át részese lehettem.
Blogkezdet
Tizenkilenc hónapja kezdődött, 2021. április 6-án. Akkor született meg ez a blog (Ötödik negyed – blogféleség a túlélésről).
Vég és kezdet – ez volt az első bejegyzés címe. „Valami véget ér, valami elkezdődik – írtam akkor. – Egy korszak lezárul – fájdalmasan. Egy újabb követi… Hinnem kell benne.”
És egyidejűleg még ezt lehetett olvasni:
2021. április 6. kedd,13 óra 37 perc
Ekkor tudom meg, hogy megszűnik, jobban mondva már meg is szűnt a Kisenciklopédia című évfordulós rovatom egykori munkahelyemen, a Nők Lapjánál. A döntésről mintegy véletlenül értesülök, az Új Seprű (jól seper?), úgy látszik, nem tartotta fontosnak, hogy közölje ezt velem. Legalább telefonon, legalább együttérzést mímelve.
Meglehet, igaza van: minek? Korszellem. Koromnak szól, éveimnek. Nem is értem, miért fáj. Amerre csak nézek, így megy ez mostanság: kiöntve fürdővízzel gyerek. És hová lettetek, elbocsátó, szép üzenetek? Titeket is elbocsátottak?
Fájdalmas a pillanat, mégis megihlet. Nem vágyott ihlet ez.
In memoriam Kisenci
Éltél nagyjából harminc évet. Magam az utóbbi tizenötben írtalak-szerkesztettelek. Ez idő alatt nem volt olyan hét, lapszám, amelyben ne jelentél volna meg. Közel nyolcszáz alkalom, szünet nélkül, legalább hétszáz életrajz, arra érdemesek születésének-halálának kerek évfordulóján. Megszámlálhatatlan óra, munkában, boldogan.
Kerestek, olvastak a lapban. A Lapban. Szerettek, szerettelek. Ennyi.
Ennyi?
A szokásos három évfordulós életrajza már nem kerülhetett az Olvasók kezébe. Yehudi Menuhiné (105 éve érkezett az életbe), Janikovszky Éváé (95 éve látta meg a napvilágot) és Ottorino Respighié (85 éve hunyt el).
Vissza a jelenbe
Tizenkilenc hónapja tehát. Azóta 200-nál is több bejegyzés született és került be a blogba. Kétségtelen: tömegek nem olvassák, zömében itthon élő barátok, ismerősök, de a vonatkozó statisztikákák szerint ismerik, föl-fölkeresik Hollandiában, Spanyolországban, Németországban, Franciaországban, Csehországban, az Egyesült Államokban, Kanadában és Kínában is.
Írom szorgalmasan, létkérdés számomra. Köszönettel tartozom ezért a Sorsnak, és mindazon Közelieknek és Távolabbiaknak, akik akarva, akaratlanul, inspirációkkal szolgáltak-szolgálnak hozzá.
Mindenekelőtt persze Környei Tibor barátomnak, aki értőn és megértőn segít abban, hogy e gondolatok, impressziók, történések, vélemények, no meg jeles évfordulók (kisencisen) eljussanak az Olvasókhoz.
El ne felejtsem: örök hálám annak a valahai Új Seprűnek (azóta már nem seper), aki döntésével tavaly áprilisban impulzust adott e blog elindításához.