Betiltották. A dalt, amelyet az egész világon ismernek és szeretnek. A Walesi Rögbi Szövetség (VRU) úgy döntött, hogy a honi válogatott mérkőzésein, a cardiffi Principality (korábban Millenium) Stadionban ezentúl sem a meccsek előtt, sem a félidei szünetekben nem szólalhat meg a hangszórókból a mellékesen a hazai szurkolók kedvenc és csapatuk biztatására is szolgáló dala.
Évtizedekig nem volt ezzel semmi baj, most viszont úgy gondolta a szövetség, hogy a dal „mondanivalója miatt problémás és felkavaró lehet”, mivel a családon belüli és a nőkkel szembeni erőszakot támogatja.
A walesi énekes, Tom Jones Delilah című daláról van szó (lásd Delilah – Dilajla című tavalyi bejegyzésem). A máig világsláger nótában szereplő férfiú ugyanis nemcsak énekel (ez lenne a kisebbik baj), de eközben le is szúrja a rajta ráadásul gúnyosan nevető hűtlen kedvesét („…ő ott állt nevetve, éreztem a késem a kezemben, és többé nem nevetett már”). Ez persze kétségtelenül nem szép tőle, s nincs mentsége rá akkor sem, ha tettét erős felindultságában követi el.
Ami engem illet, egyaránt sajnálom a szúrást elszenvedő, kétszeresen is megtévedt hölgyet (másodjára: gúnyos nevetése), de nagyon fáj a szívem a derék, immáron nagyon szomorú walesi szurkolókért is. Egyúttal megértem bizonyos Shakespeare és Verdi urak jogos aggodalmát is, hiszen már csak idő kérdése, hogy szeretett, ám mondanivalója miatt ugyancsak aggályos, problémás és felkavaró Othello/Otello című művüket levegyék a világ színházainak műsoráról.