A német zeneszerző Münchenben látta meg a napvilágot, ma 130 éve, 1895. július 10-én. Bizony, nem hátrány az, ha valaki katonazenész családba születik. Lám, tízévesen már dalokat szerzett, később szülővárosa zeneakadémiájára vezetett útja. Katona volt az első világháborúban, majd több város színházának lett karnagya.
Első – máig legnépszerűbb – zeneművét (Carmina Burana) 1937-ben mutatták be. A közönség méltán díjazta azt a pogány életörömöt és vaskos humort, amely a középkori világi diáknótákra komponált nagyszerű zenéből áradt, és elragadtatottan tapsolt a költők, szerzetesek és vándordiákok nyomdafestéket nemigen tűrő, érzelmes vagy tréfás szövegeinek is.
Később merész újítóként leszámolt a korábbi sablonokkal, s a korábban uralkodó melódia és harmónia helyett a ritmika mellé tette le voksát. A kivételesen sokoldalú művész maga rendezte operáit, színpadképet, díszleteket is tervezett, nem ritkán a szövegeket is ő írta. Más jelentős művei: A Hold, Az okos lány, Catulli Carmina, Antigoné, Afrodité győzelme, Szentivánéji álom, Oedipusz, Prométheusz. Szerzett húsvéti kantátát és karácsonyi misztériumjátékot is. Zenepedagógiai módszere máig sokfelé szolgálja a gyermekek zenei nevelését.