Megtörtént, de nem biztos, hogy ugyanígy. Elképzelem mindenesetre.
1973. szeptember 26-át írunk. Hősünk, Henry Courtois, egy gazdag francia üzletember (ingatlan, divat, turizmus), nem kis izgalommal készül egy történelminek mondható repülőútra, utastársaival együtt hamarosan beszáll majd egy indulásra kész repülőgépbe. Úticél: Washington. E gép a híres szuperszonikus utasszállító, vagyis maga a legendás Concorde. Ez lesz az első útja Párizs és Washington között. A Concorde egy francia-angol együttműködés remeke. Nagy a hírverés körülötte: kényelmes, gyors, és nagyjából három és félóra (ezúttal pontosan 3 óra 33 perc alatt eljut majd Párizsból Washingtonba).
Monsieur Courtois, immár a gépen, az Atlanti-óceán fölött kedvenc magazinját kéri a stewardestől. Lapozgatja, méltán szeretett évfordulós rovatát keresi. Megvan. Nocsak! Épp tizenhárom éve, 1960-ban, ugyancsak szeptember 26-án tartotta meg Fidel Castro kubai főnök az ENSZ történetének eladdig leghosszabb beszédét: négy és félóráig mondta csak mondta a magáét, szünet nélkül.
Atyavilág, szörnyülködik Henry Courtois, ez a hiperszuper, a hangsebesség kétszeresével repülő Concorde teljes egy órával, fürgébb comandante Castrónál. Bár, ha úgy vesszük Señor Castro teljesítménye sem lebecsülendő, nem akármi négy és fél óra alatt megváltani a világot.
Nos, ma, 2021. szeptember 26-án a következő a helyzet: a világ akkor sem, azóta sem lett megváltva. A Concorde pedig 2003-ban befejezte repüléseit. Monsieur Courtois? Mindezektől függetlenül, remélem, él és jó egészségnek örvend.
