Ma ötven éve, 1976. május 26-án halt meg Martin Heidegger német idealista filozófus.
Ahogy a Wikipédiában olvasom: ő volt az egzisztencializmus egyik megalapítója, a 20. századi német filozófia legnagyobb hatású képviselőinek egyike. Egyaránt foglalkoztatta a filozófia, a teológia, a pszichológia és az irodalomtudomány.
Különösen érdekes, amit a szorongásról gondolt. Az ugyanis, hogy számára a szorongás nem klinikai értelemben vett betegség vagy irracionális félelem, hanem egy alapvető egzisztenciális élmény. Szerinte – szemben a félelemmel – a szorongásnak nincs konkrét „tárgya”, nem tudjuk megnevezni, mitől félünk. A fenyegető érzés forrása maga a világ, amelyben létezünk.
Na tessék! Mint profi szorongónak, napok óta csak ez jár a fejemben. Ez a cudar, leszerepelt világ.
Szorongok, tehát vagyok?
Vagyok, tehát szorongok?
Akárhogy is: világunkkal valami nagyon nincs rendben…