Drága Forint!

Hát nem lekéstem a születésnapodat, kedves jó Forintom?! Bocsásd meg nekem, kérlek, hogy ezúttal öt nappal később ébredtem fel, hiszen augusztus elsején volt a szülinapod. Aktuálisan épp a hetvenötödik, hiszen 1946-ban jöttél világra. Hivatkozhatnék arra, hogy a hetvenediken időben gratuláltalak meg. Egyben emlékeztettem az olvasókat: jöveteled egy csapásra véget vetett a világtörténelem addigi legnagyobb inflációjának. (Egymilliárd millpengős is létezett…)

Hála neked, ilyet azóta sem láttunk, dicsértelek meg akkor, majd pedig azon is örvendeztem, hogy szerencsére nem szállt fejedbe a dicsőség, s reméltem, a továbbiakban sem bízod el magad, nem leszel felfuvalkodott. (Már csak azért sem, mert az infláció eredetileg orvosi műszó, latinul felfúvódást jelent!)

Nos, mi mást mondhatnék neked most is, igaz, némi aggodalommal vegyes aggodalommal, a mostani gyümölcs- és zöldségárak mozgását tekintve… Mindenesetre kellemes, (hiper)inflációtól mentes éveket kívánok neked – és magunknak.