Mona Lisa. Ismerjük mindannyian. Ki könyvben olvasott róla, ki filmen látta, ki pedig személyesen randevúzott vele, egyikeként a szerencséseknek, a Louvre-beli tumultusban.
Egy 77 x 53 centiméter nagyságú, 13 milliméteres nyárfatáblára olajjal festettt mosolygó női portréról van szó, melyet az 1500-as évek elején bizonyos Leonardo da Vinci segített világra.
Tizennégy éve tudjuk csak biztosan: egy firenzei selyemkereskedő felesége volt a modellje. A kép megszületése akár így is történhetett: Kevéssel mielőtt a Mester ecsetet ragadott volna, egy jósnő járt Lisa del Giacondónál. „Jön hamarosan egy ember, festő, valami Leonardo, és képet fest rólad. Az aztán híres lesz, milliónyian csodálják meg majdan, és egy híres párizsi múzeum arca leend a te arcod, Lisa. Úgy ám!” Lisa hitte is, nem is, és csak somolygott a jóslaton.
Ez az a rejtélyes mosoly, amelyet a jó Leonardo munka közben nem tudott mire vélni. Bosszanthatta is: „Csak nem engem mosolyog meg ez a jóasszony?” – dohogott magában, és alig várta, hogy túl legyen már ezen az egészen.