Ma 185 éve, 1840. április 2-án jött világra. Korán, alig hétévesen szállt fel az élet hullámvasútjára. Ekkor halt meg apja, miután gondosan eladósodott, ínségben hagyva az itt maradtakat. A kis Émile egy ösztöndíj révén azért eljutott gimnáziumba, ahol éltanuló lett volna, ha nincs az a fránya matek. Volt. Az érettségi vizsgán Zola több ízben megbukott, s ennyiben maradtak.
Anyjával 1859-ben költözött Párizsba, eleinte munka nélkül tengődött, írt – különösebb visszhang nélkül. Ekkortájt egy Berthe nevű, hézagos műveltségű párizsi kurtizánt próbált jó útra téríteni – hiába. 1862-ben kiadói alkalmazott, majd kisvártatva reklámfőnök lett. Az írás végre bejött neki, Megjelent romantikus bűnügyi regénye, a Marseille rejtelmei, majd a Thérese Raquin, mely megalapozta írói hírnevét. Nagy ívű regénysorozatot tervezett, amely a korabeli társadalom kialakulását mutatja be egy család fejlődéstörténetének tükrében. Regényciklusa – A Rougon-Macquart család – 1893-ra készült el, húsz kötetben. Világhírű későbbi regényremekei: A patkányfogó, Nana, Pénz, Hölgyek öröme, Germinal. A regényírás mellett termékeny volt újságíróként is. Híre ment, pénze lett, házat vásárolt. A Becsületrend tisztje lett, az Akadémia halhatatlanjai közé viszont nem jutott be. 1898 januárjában Dreyfus kapitány védelmében megírta nyílt levelét: J’accuse (Vádolok), ezért rágalmazás címén egyévi felfüggesztett börtönre ítélték, s megfosztották a Becsületrendtől is. Egy időre Londonba menekült. 1902. szeptember 29-én éjszaka, szénmonoxidszivárgás ölte meg. Mivel tökös kiállásaival ellenségeket is jócskán gyűjtött magának, az életét kioltó baleset mögött máig szándékosságot gyanítanak. Temetésén, a Montmartre-i temetőben Anatole France mondott búcsúbeszédet, írótársát „az emberiség lelkiismeretének” nevezte.1908-tól hamvai a Panthéonban pihennek.