Ezerszer láttam már. Ezerszer hallgattam. Egy videó. A Videó. Stúdió, félhomály, mozivászon a háttérben: tengerparti képek, fiatal atléták futnak, többen, sokan, mezítláb valamennyien, fehér mezben.
Előtérben zongora. Fiatal férfi, nagy, fekete sörénnyel. Játszik a hangszeren, cigaretta, megszívja időként, kék füst kavarog.
Futnak a fiúk, szól a zongora. Micsoda film! Micsoda zene! Micsoda ember! A Tűzszekerek! Vangelis zenéje! Ő maga! Ereje teljében, fiatalon.
Nézem, elvarázsol ezeregyedszer is. Ott vagyok, mint annyiszor korábban, a fiúkkal. Futok, együtt velük. A vízben, bokáig. Fiatalon. Ahogyan eddig bármikor. Ám más ez az élmény. Ez a mostani.
Kedd éjjel elment Vangelis.
