Szép nap volt ez a mai. Kétszeresen is az. Egyrészt, 20-22 fokig kúszott föl a hőmérséklet, melegen becézgetett a nap, – lesz még majd perzselő is Ő, nincs kétségem. Másrészt, ma, vagyis május 8-án volt a Magyar kézműves fagylalt napja. Hogy miért éppen ekkor? Nos, az V. hónap V-betűje a tölcsérre, a 8-as pedig két egymásra rakott gombócra emlékeztet. Engem pedig Csukás István Keménykalap és krumpliorr című bűbájos filmjére, benne pedig Bagamérire, a triciklis fagylaltosra, akit a feledhetetlen Alfonzó alakított. („Itt van, megjött Bagaméri, a fagylaltját maga méri!”)
És emlékeztet még régebbről az ugyancsak tricikliről áruló Borics bácsira, boldogult gyerekkorom Törökszentmiklósán, meg az ő vanília-csokoládé fagyijaira. Neki ugyan nem volt frappáns versikéje a „Borics”-ra nehéz lett volna rímet találni, viszont vidáman csilingelt járgányán a csengő a nyílegyenes, pontosan egy kilométer hosszú Almásy úton. És ötven fillérbe került egy gombóc…
