Nem ért meglepetésként, hogy ma viszontláthattam fenti című írásomat, a Meglepetés magazin legfrissebb számában. Egy bizonyos Gézáról szól, akihez házhoz jött a nagyvilág. Géza élvezi a felkínált nagy utazást, ám idővel feszült lesz, okkal-joggal, és nem is kicsit. Végül aztán felesége főztje, mint már annyiszor, ezúttal is megnyugtatja.
Íme:
„Házhoz jött a világ. A nagyvilág. Házhoz hozták. Géza rendelte meg, karácsonyi ajándékként, saját magának. A küldemény pontosan érkezett, ahogyan jelezték, kétezerötszáz forintért szállították. Nem pénz ez, hiszen ott van e földgömbön az összes kontinens, még az Antarktisz is, tengerekkel, óceánokkal, Szaharástul, Himalájástul, mindenestül. Persze, mindez jóval több pénzbe került, úgy tízszeresébe a házhozszállításnak. Még jó, hogy ötven százalékkal leárazták.
Alkalmi vétel, mondhatni! Különösen, ha meggondoljuk, hogy Gézának gyerekkora óta ez volt a szíve vágya. És, hab a tortán, parádésan ki is lehet világítani, s ahogy illik, meg lehet forgatni ezt az annyira vágyott földgömböt. Ami mostantól az övé valahára.
Géza pesti férfiember, ötvenen túl, nyugdíjon innen, kettesben él a feleségével, akit Böbének becéz, annak ellenére, hogy Klárinak hívják. A Böbe egyik lehetséges jelentése: „Isten ajándéka” – ez is mutatja, hogy Géza máig szerelmes a nejébe. Két gyerekük már kirepült, ahogy ezt mondani szokták. Egyikük csak a szomszédos kerületbe, másikuk viszont meg sem állt Írországig. Géza mindjárt ellenőrzi: igen, konstatálja, ha csak kicsi pontként, de ott van a földgömbjén, s vele a nagyobbik lánya is, ott a zöld szigeten
Géza, miután meglepte magát ezzel az immár háztáji glóbusszal, órákig forgatja, nézi szemüveggel, vizslatja nagyítóval, ha arra van szüksége. Micsoda utazás! Csipkés szélű szárazföldeket, kék óceánokat lát. Csak áll megigézve, és a szeme előtt suhan el Amerika, az Atlanti-óceán, Európa, alatta Afrika, újabb óceán: az Indiai-, majd maga a szubkontinens, Kína, Japán, lentebb Ausztrália, ezután a Csendes-óceán, végül Amerika újra.
Akár egy műhold lenne ő maga is, kamerái előtt a Sziklás-hegység, délre az argentin pampák, az Amazonas, tovább a végtelen vízsivatag, igen, erre hajózott átlós irányban hajdan két vakmerő honfitársunk, Fa Nándor és Gál József a maguk építette Szent Jupáton. Ezután Dover fehér sziklái, délebbre Karthágó romjai, az olasz csizma, elsuhan a Duna, párban a Tiszával, jön a Volga és a Kaukázus, Delhi, Peking. Emberek utcákon, boltokban, autók volánjánál, kerékpáron, gyalogszerrel, magányosan, csapatostul, rohanvást, ráérősen, az egyik kertet csinosít Szöulban, a másik gépkocsit gyárt Tokióban, a harmadik Jáva szigetén éppen most eszmél világra – milyen sors vár rá, ki tudja…
Mert, jaj, szaporodnak az újabb és újabb háborús romok a Föld mind több pontján, lángok csapnak föl, bombák robbannak, rakéták repülnek, fájdalom és halál közel s távolabb.
Ráadásul olvadnak a jéghegyek, és az óriáspandák is kihalnak 2050-re. Fogy az ivóvíz.
Hová, merre Jáváról, kisfiú, kicsi lány?
Tudja ezt, féli ezt Géza is. Épp időben érkezik Böbe, jelzi, kész a vacsora. Egyúttal kérdez, mert látja, Géza hirtelen hangulatváltozását. Mosoly messzi jár, homlok ráncokban.
A földgömb meg zavarban. Örült mostanáig, hogy örömöt hozhatott ennek a Gézának. Része volna e hirtelen szomorúságban? Vajon mit mondana erről ez az új sztár mesterséges intelligencia? Mert ő csak egy naprendszerbéli bolygó sokmilliárdszoros kicsinyítésben. Persze sejti azt, hogy jobb sorsra érdemes ez a bolygó, de tehet ő erről, itt, ezen az íróasztalon? Vajmi keveset.
Géza hálásan, ám egyelőre még szomorúan kanalazza Böbe tárkonyos pulykaragu levesét, melyről mindenki tudja a szűkebb családban, hogy határozottan feszültségoldó, gondűző, búkergető a hatása. Bizonyította már számtalanszor, huszonöt évnyi házasságuk során. De hogy a globális fölmelegedés gonoszságait is képes ellensúlyozni? Ki gondolta volna.
Mert ezúttal ezt is bizonyítja. Géza oldódik, rosszkedve távozóban. Az jár a fejében: félreteszi most a földgömböt egy időre. Kerüljön majd karácsonykor a fa alá, a többi ajándék társaságában. Amúgy pedig nyilvánvaló: kizárólag üzletpolitikai megfontolásból adták ezúttal féláron. Szó sincs világvégi kiárusításról.”
