Freudi finomságok

165 éve, 1856. május 6-án látta meg a napvilágot Sigmund Freud, osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalízis megalapítója. Jó alkalom arra, hogy ide idézzem egynémely citátumát. Íme.

A felszínre nem hozott érzelmek soha nem múlnak el. Élve vannak eltemetve az emberben, és végül nagyon csúf módon törnek elő.

Ha az emberek kritizálnak, meg tudom védeni magam, de a dicséretekkel szemben tehetetlen vagyok.

Őszintének lenni önmagunkkal – ez a legnagyobb erőfeszítés, amire egy emberi lény képes lehet.

Egy napon, ha majd visszanézünk, a küzdelem éveit látjuk a legszebbeknek.

A változtatáshoz szükséges energiát a lazítás szolgáltatja.

Százszázalékos igazság ugyanúgy nem létezik, mint százszázalékos alkohol.

Még mindig nem sikerült válaszolnom a nagy kérdésre, melyre előttem sem válaszolt még senki: Mit akar a nő?

A civilizáció akkor kezdődött, amikor egy dühös ember kövek helyett szavakkal kezdett dobálózni.

Azt lehetne mondani, hogy egy nagy emberi közösség megalkotása akkor lehet a legsikeresebb, ha az egyén boldogságát nem kell figyelembe venni.

Sohasem vagyunk olyan védtelenek a szenvedéssel szemben, mint amikor szeretünk valakit, sosem vagyunk olyan gyámoltalanul boldogtalanok, mint mikor elvesztettük szeretetünk tárgyát vagy az ő szeretetét.

A lelki egészségnek két kritériuma van: képesség a munkára és képesség a szeretetre.

Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza.

Van (…) visszavezető út a fantáziától a valósághoz, és ez – a művészet.