Nevezetes évforduló. Egy vakmerő mutatványé és egy nagy magyar író születéséé. Charles Blondin francia artista 165 éve,1859. június 30-án sétált át először a Niagara vízesés fölött egyetlen szál drótkötélen. Produkcióját később még vagy 300-szor megismételte. Egy ízben a walesi hercegnek fölajánlotta: magával viszi a hátán, ám őhercegsége ezt valamiért nem vállalta.
Húsz évvel később, 145 éve, de egyazon napon, 1879. június 30-án jött világra Tiszacsécsén Móricz Zsigmond. Ő jóval később így biztatott bennünket, Gyalogolni jó című művében: „Ha hátizsákos embereket látok kirajzani a hegyekbe, olyan boldog vagyok, mintha ajándékot kapnék… Szeretnék mindenkit megmozgatni s kilódítani ebből a füstös, fulladt, gyűlölködő és irigykedő városból. Menjetek ki a természetbe s ismerjétek meg egymást ott, ahol az ember őszinte lesz, mint a növény s az édes, szép mezei állat.”
Menekülj a természetbe! De hová? Az író aligha a Niagara vízesésre gondolt. Két véglet? A füstös, fulladt, gyűlölködő és irigykedő város, vagy hatalmas zuhatag fölött, egyetlen szál drótkötélen. Magam is a móriczi arany középutat javaslom. Induljunk. Amíg még lehet.


