Elgondolom, mi történne, ha az ágyamba egy meteorit csapódna. Ennek ugyan meglehetősen kicsi a valószínűsége, ám épp a minap olvastam a neten, hogy egy kanadai, közelebbről Golden városkabéli asszony, bizonyos Ruth Hamilton pont így járt. Mindez e hónap harmadik napján történt, este. Fotót is láttam az illető meteoritról, nos, első látásra nem hozott tűzbe. Hajdanán több ízben is elképzeltem, ki mindenkit kívánnék az ágyamba, de meteorit soha nem volt köztük. Csillagok is csak Hollywoodból.
Szóval, térjünk rá az én lehetséges meteoritomra: mi történne, mit tennék, ha egyszer csak arra ébredek, hogy hívatlan vendégként ott fekszik mellettem, az ágyamban. Mindenekelőtt egyik percben csodálkoznék, másikban viszont egyenesen megrémülnék, noha köztudott rólam, hogy nem ijedek meg a saját árnyékomtól. Más a helyzet, ha az ő árnyékáról volna szó, fölteszem ugyanis, egy valamirevaló meteoritnak létezik árnyéka, nem is akármilyen.
Mindenekelőtt, a jövőre is gondolva haladék nélkül belefognék egy Facebook-csoport szervezésébe, leendő meteoritkárosultakból. Csak ezek után jelenteném be a becsapódást a Katasztrófavédelemnél, megtudakolnám, mit lehet ilyenkor tenni. Most már semmit, mondaná az ügyeletes katasztrófavédő (értsem úgy, hogy a katasztrófát védi?), és mindjárt ellátna jótanácsokkal, miként kell élnem, hogy következő ilyen becsapódást elkerüljem. Aztán konzultálnék egy szakértővel, enyém-e ez a meteorit, vagy be kell szolgáltatnom az Államkincstárnak? Több adótanácsadót is megkérdeznék, kell-e adót fizetnem a meteoritom után. A Kukaholdingnál azt tudakolnám meg, veszélyes hulladéknak minősül-e az ilyen égi áldás. Ha mégsem, melyik szelektív gyűjtőbe helyezzem.
Ezek után, némi hírnévre éhesen, haladéktalanul értesíteném a bulvársajtót a történésről, természetesen bekalkulálva, hogy rácuppanhatnak: miért nem volt a feleségem is az ágyamban a becsapódáskor. Netán más ágyában volt éppen. Netán csak egy másik szobában aludt. Egy másik orgazmusorgánum pedig tényként közölné, hogy a hosszú házas évek során annak rendje és módja szerint mi is elhidegültünk egymástól. Egy harmadik pedig biztos forrásból tudni vélné, hogy irgalmatlanul horkolok, s ezt az új ágytársam, mármint a meteorit is nehezen viseli. Lelki szemeimmel már-már láttam is a címet, öles betűkkel: „Beütött ménkű!” Alcímként meg: „Dráma az álompár házasságában, egy szívdöglesztő meteorit a szerelmi háromszög harmadik csúcsa”.
Álompár? Ezt meg honnan vették? Biztos, hogy ennyire vágynék én az ismertségre? Persze, jó lenne, de celeb semmiképp nem szeretnék lenni. Így hát végül arra jutok, egyelőre nem erőltetem, hogy meteorit csapódjék az ágyamba. Emellett pedig sürgősen beszerzek valami horkoláscsökkentő csodaszert, melyet oxfordi és cambridge-i kutatók és a NASA specialistái közösen fejlesztettek ki.
