A szokásos módon indul a nap. Ébredés, búcsú az ágytól, reggeli, előtte-utána a szokott gyógyszereim, majd hám és póráz Millára, séta. Éjszaka esett, a nap késlekedik. Tíz perc talán, vagy még annyi sem, amikor megszólít minket egy ismeretlen férfi. Hatvan körüli, egymagas (alacsony) velem, baseball sapkáján N és Y-betűk, nyilván New York-hívő, szíve joga. „Lőttek a termésnek – mutat a közeli meggyfára –, nézze, milyen siralmas!” Csakugyan, látom, alig-alig néhány gyümölcskezdemény. Milla méternyire odébb bóklászik. „Szomorú” – bólogatok. Valóban az.
„Hiányoznak a méhek, a beporzás” – magyarázza. Hirtelen beugrik, nemrég olvastam A kék madár irodalmi Nobel-díjas szerzője, Maeterlinck egy mondását: „Ha a méhek kipusztulnak, valószínűleg az emberiségnek még 4 éve lenne hátra.” És mindjárt egykoron szeretett Nők Lapjám drága Bálint Gyuri bácsija jut eszembe. Ő írta: gyerekkorában szinte minden falu plébánosa, jegyzője, tanítója, kovácsa, asztalosa méhészkedett szabad idejében. Hol van ez már!
Mindezek ellenére minden jót kívánunk egymásnak a méh- és meggyszegény jövőben.
Vannak, azonban, akiknek aktuálisabb gondja akad. Alig néhány lépés ugyanis, és arról értesülök, hogy elveszett (elkóborolt?) Cini cica. Kedves, doromboló, félénk. Egyéves. Hazavárják, nagyon. Színes fotók, szöveg – hibátlan helyesírással – a termetes fa törzsén, szomorú, egyben reménykedő üzenet a megtalálónak, jutalom kilátásban, telefonszám.
Indulunk tovább. Újabb fán újabb üzenet. Tetőfedő, bádogos, ács kínálja szolgáltatásait, rendkívül színes a paletta, bizalomgerjesztő, és külön kiemeli: kisebb munkákat is vállal. Nagy szó ez manapság.
További méterek (sok-sok), további jutalomfalatok, Milla a nap huszonnégy órájában képes enni. Immár hazafelé, egy forgalmasabb útszakaszon, a házak előtt papírral és műanyaggal teli kukaedények sora. Milla szemrevételezi valamennyit, szagmintát vesz róluk, akkurátusan. A nap is előbújt közben, nyilván elégedett a fegyelmezett szelektív hulladékgyűjtés láttán.
Újra itthon. Megnézem a neten, mi hír a világban. Rosszul teszem. A napokban, pontosan május 27-én egy „potenciálisan veszélyes” aszteroida közelít a Föld felé.
A NASA minősítette „potenciálisan veszélyesnek”. A szakértők szerint nagyjából négyszer akkora, mint az Empire State Building. Úgy becsülik, 76 ezer kilométer/órás sebességgel süvít majd el bolygónk mellett. (Ugyan, hová siet?)
Aztán mégis föllélegzem. Szerencsére, a brutális kődarab hozzávetőleg négymillió kilométerrel elkerüli a Földet. Ez a Föld-Hold távolság tízszerese. Megússzuk újra. Ráadásul idén ennél már csak kisebb méretű aszteroidák haladnak el a közelünkben.
Nos, akkor lesz még alkalmuk beporzásra a méhecskéknek. Csak létezzenek. Meglehet, semmi sem áll majd Cini cica útjába, hogy hazatérjen és ismét szerettei között legyen. Lesz munkája bőven a tetőfedő mesternek, és lesz erre pénze megbízóinak. Lesz továbbra is értelme a szelektív hulladékgyűjtésnek. Lesz még sok sétánk Millával.
Ha minden jól megy.