Téged temettünk, Laci. Sütött a nap, Armstrong trombitája. Utánozhatatlan hangja. A Dal. Kedvenced.
Álltunk, hallgattuk.
Döbbenten, könnyekkel, mosolyogva.
Satchmo ma ötven éve halt meg. Nyilván számon tartod odaát, Laci. Hallgatod, bizonnyal. Újra és újra. Azt a dalt.
Sütött a nap, Laci. Süt a nap ma is. De semmi sem ugyanaz.