Hová ne? Hogyan ne?

Részlet egy korábbi írásomból:

Hallod-e Rozika, te,/Gyerünk a moziba be,/Tudok egy olyan mozit, hogy valami csuda./Az se baj, ugye Rozi,/Messze van az a mozi… Persze, hogy nem baj, Rozika, Ramona, Attila és Gábor, hiszen elvisz titeket, minket a villamos – amely immár 1887. november 28-a óta jár Pesten. Milyen kár, hogy akkor még sehol a világon nem létezett mozi, mert az első csak 19 év múlva, 1906. december 1-jén nyílt meg Párizsban. Ma már villamosunk és mozink is van, gyerünk hát a moziba be, és nézzünk meg egy jó filmet, előtte, odafelé menet hagyjuk otthon az autónkat, szálljunk villamosra, ezzel egyúttal a környezetet is kíméljük.”

Mai, aktuális kiegészítésem:

Gondold meg kétszer is, Rozika, hogy villamosra szállsz-e, mert ha nincs szerencséd, zsúfolt a jármű, és a koronavírus nem válogat, ugye… Más lenne persze a helyzet éjjel az omnibusz tetején (emlékszel, kicsikém?), hiszen akkor, mint tudjuk, nem utaznál zárt térben. Ám, ha villamos helyett a sétát választanád abba a csuda moziba menet, odabent aztán ismét veszélybe kerülhetnél. Esetleg akkor is, ha maszkot viselnél, Kedves. Amúgy pedig nem biztos, hogy lenne kedved abban a maszkban csókolózni. (Ráadásul két maszk találkozna. Hm…)

Így hát, Rozika, te, ne menj a moziba be – egy darabig.