Nagy valószínűséggel medvelábnyomot fényképeztek a Mázsaháznál
(Forrás: Diósjenő közösségi oldala)
Friss hír, friss nyomok. Egy profi túrázótól származik a fotó, A napokban kapta lencsevégre a Nyugat-Börzsöny egyik ösvényén. Medvelábnyomról készült a felvétel, feltehetőleg okostelefonnal. Riadtan olvasom az ismert internetes portálon, hogy egy barnamedve kifejlett példánya 340 kilót is nyomhat, az élőhelye néhány ezer hektártól akár több ezer négyzetkilométerig terjedhet.
Nem semmi!
És vegyük komolyan!
Hát persze, a barnamedve, igencsak veszélyes, különösen, ha bocsait óvó anyaállatról van szó. Portyázása közben bizony tíz kilométert is megtehet naponta. Egyik nemzeti parkunk egy korábbi ajánlásában olvasni: noha ok nélkül nem támad emberre, lehetőleg legjobb, ha kereket oldunk a közeléből. Ha autóban ülünk, a világért se szálljunk ki, ne etessük őt, közelről ne fotózzuk, ha élelem van nálunk, sietve szabaduljunk meg tőle. Ne nézzünk farkasszemet a medvével (hm…), de hátat se fordítsunk neki. Őrizkedjünk a hirtelen mozdulatoktól, ha mégis odajönne hozzánk, feküdjünk hasra, a fejünket takarjuk el a kezünkkel, és maradjunk mozdulatlanul.
Jaj!
Ezzel szemben mit tanácsolhatnánk mi a medvének? Évekkel ezelőtt érdekes kifejezést olvastam valahol: kultúrakövető. Egyes madarakra – jelesül a zöldharkályra – használták ezt akkor. Szárnyasokra, akik mind gyakrabban bukkannak föl emberközelben városi parkokban, kertekben, étrendjüket színesítendő, sőt egyikük-másikuk lassan már a mindennapi betevő falatjait szerzi be ott, nem egyszer mókus-, róka- és MEDVEtársaságban. Hiába áll előttük a tyúkok intő példája, akik addig-addig követték a mi kultúránkat, mígnem a főétkezéseink részeseivé váltak, leginkább grillezve vagy rántva. Arról már nem is szólva, hogy mennyi minden rosszat leshetnek el tőlünk parkjainkban és másutt, az egyszerű fakopáncs például egykettőre megirigyli majd a zöldharkály csíkos evezőtollait és sárga farcsíkját. Ékeskedne idegen tollakkal. Tollasodna természetellenesen, mondanám tehát nekik, de a derék barnamacinak is, kerüljön el bennünket, ha teheti. De legalábbis feküdjön hasra, fejét takarja el mancsaival, majd meneküljön sürgősen, minél messzebbre, ha kedves az élete és eleddig jól bevált medvekultúrája.