A medveélet sem mindig gyönyörűséges. Boldogok lehetnek közülük, akik szabadon élnek, többnyire erdőkben, fák sűrűjében. Kiváltságosok ők, talán nem is tudják, mennyire azok. Bocskoruk óta természetes nekik a természeti környezet, a medveközösség, szabadon mozoghatnak, kedvükre szerethetnek, tiszta levegőt szívhatnak, patakok, tavak vizét kortyolhatják, akár meg is mártózhatnak bennük kedvükre.
Jambolina nem tartozott közéjük. A hangzatos neveket kedvelő világsajtó szerint ő volt a földkerekség legmagányosabb barnamedvéje. (Kétes hírnév, nem kívánt dicsőség, tartok tőle, több ilyen „világ legmagányosabbja” létezett-létezik.)
Jambolinát kicsi korától, 12 éven át ketrecben tartották, és a „koszt-kvártély” fejében egy cirkuszban lépett föl esténként, akár volt ehhez kedve, akár nem. Gyanítom, ez utóbbi eset lehetett számosabb.
Jambolinát ma már nem lehetne erről megkérdezni. Ugyanis nincs már az élők sorában. Úgy látszott pedig, hogy sorsa jobbra fordul. Állatvédők nemrég kiszabadították, Svájcba költöztették, s az Alpokban lévő Arosa Bärenland rezervátum lett az otthona. Sajnos nem sokáig. Néhány napja egy rutinműtét közben elpusztult szegény. A szabadságot épp hogy csak megízlelhette. Neki ennyi adatott meg. De megadatott!
Még rabságban 
Már szabadon, idén májusban