Ma 230 éve, 1795. október 31-én született meg „A szépség költője”, John Keats.
Londonban látta meg a napvilágot, 15 évesen már árvasorsra jutott. Testvéreivel nagyanyja nevelte. Patikusinas, 1815-től pedig felcser lett. Orvosnak tanult, de nem jutott célba, mert az irodalom felé fordult. Vonzódott az antik világhoz. Sírig tartó barátság kötötte a költőtárs Shelley-hez. 1817-ben jelent meg első verseskötete (Versek). 1818: Endymion című szimbolikus elbeszélő költeményét a kritika leszólta. Ugyanebben évben jelentkeztek tüdőbaja tünetei, később testvéröccse is ebben vesztette életét.
Keats beleszeretett Fanny Brawne-ba, ám a költő szegénysége és betegsége beárnyékolta kapcsolatukat. Idővel mégis eljegyezték egymást. Egyre-másra születtek meg művei (Izabella vagy a bazsalikomcserép, Lamia, Szent Ágnes-este, Az őszhöz). 1819 tavasza és ősze között írta nagy ódáit (Óda egy csalogányhoz, Óda egy görög vázához, A melankóliáról). 1820 derekán látott napvilágot utolsó kötete – ezt már a kritika is dicsérte.Huszonhat évesen, 1821. február 23-án, Rómában halt meg, ahová gyógyulni küldték orvosai. Kérésére sírkövére csak ezt vésték: „Itt nyugszik, aki a vízre írta a nevét.”
Keats: Az őszhöz
Halk párák s édes ízek évszaka
Jössz s hű híved, a sárga nap örül
És összefogtok s dús fürtök soka
Csügg a szőlőn a nádtetők körül,
Vén alma-ágat áldott súly töret
S zamat tölt minden őszi magvakat,
Dinnye dagad, feszül édes bele
A mogyoróknak s száz bimbó fakad:
Késő virág, minőt a méh szeret,
S már azt hiszi: örök méz-szüret,
Bár nyári sejtje csordultig tele.Ki nem látott még téged? Kiszököm
S megleslek gyakran csűrök közelén,
Ülsz gondatlan a téres küszöbön
S hajad lágyan leng a cséplés szelén,
Vagy épp aratsz s halk mákillat hatol
Hozzád s elaltat és nem éri már
Sarlód a szomszéd, reszkető kalászt,
Vagy főd, mint fáradt béresé, hajol
Patak tükrére s friss italra vár,
Vagy bor-prés mellett les lassú, sóvár
Szemed, hogy végső cseppig hullni lásd.Hol a tavasz nótái? mind halott?
Mi gondod rá! van néked is zenéd:
Míg esti felleg sző be halk napot
S a tarlón rózsák színét szűri szét,
A parti fűzfák közt busongva dong
A szúnyograj, mely száll meg szétomol,
Mert kapja-ejti kényén könnyű lég,
Kövér nyáj béget s visszazeng a lomb,
Tücsök cirpel, veres begy is dalol:
Vékonyka fütty a szérűskert alól
S gyűlő fecskék zajától zúg az ég.(Fordította: Tóth Árpád)