Rózsa Roland nemrég az Adriáról tért haza, ő maga és a neje, Emília is irigylésre méltóan barnán. Igaz, mindezt az itthoni, napfénybőségben is beszerezhették volna, de ugye az Adria mégiscsak az Adria, és így egyúttal a fészbukon is újabb irigyeket szerezhettek.
Kékesi Attiláék nem utaztak sehová idén,viszont az utóbbi három hétben négyszer vacsoráztak gyerekestül étteremben, ez annyit tesz, hogy Attila négy ízben ette le lenvászon nyárinadrágját, egyszer még a zakóját is, (lásd ugyancsak fészbuk!), mindannyiszor le is szúrta őt ezért az asszony. Megérthető, feszültek voltak mindketten, említett vacsoráikat a KATA halotti torának szánták.
Kovács Kálmán ezen közben a közeli multinál vásárolt egy doboz margarint, sőt, egy flakon napraforgó olajat is beletett a bolti kosárba – igaz azt később visszarakta a polcra, mielőtt a pénztárhoz indult volna. A fészbukra készült fotón még ott feszített az étolaj is… (A kisnyugdíjas ember is ember.)
Fenti történések nyomán a Nyilvánosság nem győzte az összes fejét csóválni: hát megőrültek, észnél vannak ezek?! Adria! Vacsorák! Étolaj! Aztán meg jön majd a pánikroham az őszi brutális villany- és gázszámlák láttán.
Rózsáékat nem zavarta különösebben ez a szörnyülködés, sőt, dacosan közölték a fészbukozó világgal, hogy jövőre is utaznak majd, konkrétan Balatonborsosra, all inkluzív ellátással, amelybe természetesen korlátlan lángosfogyasztás is beletartozik
A Kékesi család viszont mélyen magába szállt, és tekintettel KATÁSságuk elvesztésére meg a mind labilisabb jövőre, elhatározta: bizonytalan időre felfüggeszti az étterembe járást, újabban pedig finomabbnál finomabb retróételek fotóit rakja föl a fészbukra – a lájkrekordot a felejthető Rákosi-korszak kolbászmentes paprikáskrumplija tartja.
És a jó Kovács úr? Nos, ő másnap akciós világpiaci áron mégis megvásárolta az étolajat (e-vitaminnal!), sőt, mellette még ezerforintos kenyeret is vett. Amikor pedig, hazatérvén, kíváncsi szomszédjuk fejcsóválva belekukkantott a kosarába, ennyit mondott csak: „Vagyok én olyan szegény, Zolikám, hogy megengedhetem magamnak ezt a luxust”.
Fészbukozni aznap nem volt kedve.
