Újabb késés… lassan a MÁV nyomdokaiba lépek.
Fenti címmel január 14-én jelent meg a Meglepetés magazinban újabb írásom, az első a már javában zajló 2025-ös évben.
Íme.
Nemrég búcsúztattuk el 2024-et, szokás szerint elkészítettük a mérleget, mi mindent hagytunk magunk mögött, örömöt, bánatot, sikert, kudarcot, szépséget, csúfságot stb.
Decemberre már készen állt a csaknem teljes leltár. Örültünk is, meg nem is e búcsúnak, ki-ki vérmérséklete, ízlése, speciális szempontjai szerint. „Volt jobb” sóhajtotta egyikünk, „Lesz jobb” állította optimista másikunk, „Soha rosszabbat” – így egy óvatosan derű-borúlátó harmadikunk. Értékelt a szerencsés, akit annak idején jobb helyre vitt a gólya, részint földrajzilag, részint családilag. Másként vélekedett, aki a világ tájfuntépázta részein él, vagy ahol fegyverek dörögnek, ellentétben az éppen békés vidékek lakóival.
Eldőltek versenyek, volt, aki bajnok lett az olimpián, mást elküldtek az állásából („További munkasikereket kívánunk” – állt felmondólevelében). Volt, akinek szerelem költözött a szívébe, mást viszont rútul elhagytak, volt, aki új barátot kapott a sorstól, volt, aki szeretettjét veszítette el örökre.
Szóval jó is volt e 2024, meg rossz is, másként kinek-kinek.
És eldőlt melyik volt 2024 bora, tortája, hala, madara, sportolója, gólja (öngólja). Kiderült az év mely napján és hol mérték azt a pusztító hőségrekordot. Ugyanígy megszavaztatott az Év Szépe is, az Év Álompárja (hamarosan ugyanők lettek az Év Szakításának szereplői …). Kiderült, ki az Év Lottónyertese, mi volt az Év Káromkodása (ez egy sokszorosan kéttalálatos lottózó száját hagyta el épp akkor), az Év Esküvője, az Év Válása, az Év Meglepetése. Az Év Fogkrémje (az Év Fogorvosának ajánlásával).
És most hazai vizekre eveznék, értem ezen azt, hogy a famíliánkon belül mi minden történt (és nem történt) meg a jó (?) 2024-ben.
Szűkebb családunkról tudnivaló, hogy mindösszesen háromtagú, ebből aztán egyenesen következik, hogy 2024 házi bajnokságain még az utolsó helyezett is bronzérmet nyerhetett. Szerencsés helyzet ez, ebből kifolyólag tavaly sem vérre mentek a küzdelmek, nem ellenségei csupán ellenfelei voltunk egymásnak. Mint már annyiszor előtte, 2024-ben is szorítóba léptek a mondatok, a szavak, az Év Mondása háziversenyen. Nos, ezúttal két mondat osztozott egymással az első helyen. (Szerényen jegyzem meg, mindkettő az enyém.) Az egyik: „Minden a legkisebb rendben” (egy „Minden rendben?” kérdésre adott válaszként). A másik: „Megrendülten gratulálok.” (Elhangzott egy ismeretség-beli pár aranylakodalma alkalmából).
Az Év Meglepetése díjat a csekély számú pályázó miatt nem osztottuk ki
Az Év Étke címért egyedül feleségem főztjei harcoltak meg egymással, lévén jómagam nem tanultam meg főzni, s Milla kutyánkkal együtt csak a fogyasztók táborát erősítjük.
Szóval, nejem levesekben különösen erős, 2024-ben francia hagymalevese és utánozhatatlan krumplilevese megosztva vitte el a pálmát. (Nyomukban, alig-alig lemaradva céklasalátája.)
Az Év Vétke címet már sok esztendeje nem adtuk ki. (Az idő vasfoga. ugye…)
Jelentem továbbá, hogy a Család Esze kitüntető címet tavaly is Millácska érdemelte ki. Ő ugyanis egyre több és több emberszót ismer meg (hihetetlen tudásvágy munkál benne), szemben velünk, mi ugyanis máig sem igazán boldogulunk a kutyabeszéd-értéssel. Továbbá, ha szükséges, Milla villámgyorsan kapcsol, mi ketten e téren is bukásra állunk. Ráadásul a kettőnkénél sokszorosan jobb a memóriája, sosem keresi hasztalan a bújócskát játszó neveket, és nyilván nem keresné állandóan a szemüvegét sem, már ha volna neki. Mindenkor tudná hányadika van, mert – ahogyan ezt mondani szokták… hát nem elfelejtettem…
Nagy volt bennem a kísértés arra, hogy a tavalyi történések után előre megírjam 2025 eseményeit, (újság)híreit várható díjazottjait, a világban és családon belül. A jót, a kevésbé jót, a reméltet, a vágyottat, a csalódást hozót. Ám, végül nem mertem belevágni. Írja csak meg mindezt maga az Élet (ahogy rovatunk címe is mutatja). Ehelyett annyit kérek csak: vigyázz majd mindannyiunkra, Kedves jó Élet!
