Pontosan 10 évvel ezelőtt, 2013. januárjában született ez az írásom. Íme.
„Egy név, olvasom a levélen: Kovács Irén. Előtte egy szó: Kontakt. És hát a kettőspont, vele teljes a kép, vele, aki elválasztja, egyben összeköti ezt a Kontaktot azzal a bizonyos Kovács Irénnel. Vagyis hát ő, Kovács Irén, maga a Kontakt, tetőtől-talpig az.
Őt kell majd fölhívnom a megadott számon, vele kell kontaktálnom. Már ha tovább szeretnék lépni ebben az ügyben. Szeretnék, a főnök nekem szignálta ki, és amit ő kiszignál, az aztán ki van szignálva.
Kovács Irén. Ő az én Kontaktom. Vajon milyen lehet? Meglehetősen kíváncsi vagyok. Mert hiába vannak elképzeléseim, sőt tapasztalataim arról, hogy milyen egy átlagos kontakt, de miből gondolom, hogy ő is csak átlagos? Meglehet, mélyen megbántanám ezzel a lekicsinylő „átlagos” jelzővel. Alap nélkül, ismeretek nélkül. Őt is, ám voltaképpen szinte az összes Kontaktot. A Kontakt ugyanis hivatalból fontos személy, hogyan is lehetne hát átlagos? Nem kis csavar ő, hanem erős összekötő kapocs a társadalom működő, élő szövetében. A portásnál is nélkülözhetetlenebb. A BKV-ellenőrnél is. Hasznosabb a parkolóőrnél. Fontos helye van a kisebb-nagyobb hierarchiákban.
És Kovács Irén – Kontakt. Elképzelem, önnön jelentőségének tudatában él és mozog az emberek között, hétköznap is elegáns, szürke, tiszta élő gyapjú kosztümben kontaktál télen, sima vonalú szoknyája térden alul ér véget, nyáron viszont zsabós nyersselyem blúzban intéz ügyeket, születésénél fogva szőke haját gesztenyebarnára festi, az ízléstelen szőkenős viccekre tekintettel. Mindig jól ápolt, ad magára, kétértelmű szavakat ki nem ejtene a száján, tartózkodó szenvedéllyel szeretkezik, ha egyáltalán.
Az is lehet, persze, hogy egészen más típus, éppen hogy dögös, sőt még annál is dögösebb ez az én Kontaktom. A közelieknek (sok van!) egyszerűen csak Ircsi. Szoknyája, évszaktól függetlenül, combközépig ér, bármily furcsa, ez is kiválthat bizonyos respektet a férfinépből, így is lehet ám kontaktálni, sőt így lehet csak igazán.
Irén Kontakt és Ircsi Kontakt, a tartózkodás és kitárulkozás között természetesen még számos fokozat létezhet, bizonnyal van is, ha valaki egyszer csak megírja a Kontaktológia Kézikönyvét, abban majd nyilván sok szó esik erről.
Ám amíg nevezett alapmű megszületik, marad, mint nekem most, a találgatás, és Kovács Irén kontaktszemélyre a legnagyobb bizonytalanság mellett lehet csak gondolnom. Nem mintha ennek a jelen helyzetben, e rám szignált üggyel kapcsolatban bármilyen jelentősége volna, azért él, munkál bennem a kíváncsiság, elvégre addig férfi a férfi, amíg élénken érdekli őt leendő kontaktjának nőbéli minősége.
Idáig jutok gondolataimban, időközben vészesen közeledik az ebédidő, ez még nem volna baj, de a főnök is így tesz (ő minden időben vészesen képes közeledni), egyetlen kérdőjel az egész ember, kérdőjel, amely – sokszor bizonyította – egyik percről a másikra felkiáltójellé tud átlényegülni, akkor pedig kész elemi csapás. Most nem szól, csak a szeme kérdez: mi van már azzal a rám szignált üggyel, s ha jót akarok, sürgősen elintézem, majd referálok. Persze, hogy jót akarok. És nálam jobban senki sem szeretne referálni.
Tárcsázok hát. Közvetlen szám (kiemelten fontos Kontaktoknak ez dukál). Férfihang. Mondom, ki vagyok s kivel szeretnék kontaktálni. „Kovács kollegina egy ideje már nem dolgozik nálunk” – hallom.
Váratlan helyzetekben igazán hülyén tudok viselkedni. Nagyon. Most is. Ezt kérdem: „Mióta? Már hogy mióta nem dolgozik önöknél?” „Harminc perce. Tudok segíteni?”
Tud. Ő az új Kontakt. Nincs rá okom, hogy azt gondoljam, a világ végezetéig. Csoda-e, ha méltóságteljesen rohanok referálni?”
Tíz évvel ezelőtt írtam tehát rólad, kedves Kontakt Irén (Ircsi). Vajon mi történhetett veled azóta? Velem, sok minden, talán túl sok is. Például nincs már főnököm. Mert már munkahelyem sincs. Sőt, munkaviszonyom sincs, minthogy nyugdíjas vagyok. Ja, és más viszonyom sincsen. Ki tudja, miként alakul az életem, ha azon a bizonyos napon nem késlekedem a hívásoddal potom harminc percet. De van még remény. Amennyiben olvasod a blogomat, keress meg, kérlek! Biztatnálak, sima ügy. Magamhoz magam vagyok a kontakt.