Cserélnék-e George Clooney-val? Nos, mostanáig ez nem jutott eszembe. Nem is értem. Világhír, vagyon, villa a Comói-tó partján, és ki tudja még, hol máshol. Rajongók milliói szerte a világban, lányok, asszonyok, szépek, gyönyörűek. Kell ennél több? Semmiképpen. Különben sem vagyok telhetetlen. Meglehet, már csak ezért sem jutott még eszembe, hogy cseréljek George Clooney-val. Másfelől előfordulhat, hogy ő sem se ment volna bele.
Száz szónak is egy a vége: egészen tegnapig meg se fordult a fejemben egy ilyen csereügylet. Hanem most! Miután azt olvastam, hogy Mr. Clooney épp nemrég utasított el egy káprázatos munkaajánlatot. Egy bizonyos légitársaság szerződtette volna, hogy egyik reklámjában szerepeljen. Egynapos meló lett volna, potom 35 milliós gázsiért. Dollárban! Ez forintban annyi mint 11 milliárd. És ő nemet mondott, mert az az állam, mely az illető társaság gazdája, nem egészen felel meg az elveinek, ízlésének. Azt nyilatkozta: nem érné meg neki, ha csak egyetlen percig sem tudna nyugodtan aludni, amiért kötélnek állt. Ekkor és ezért kezdtem őt irigyelni. Nem a Comói-tóért, nem a világhírért, nem a hölgyözönért, hanem azért, mert ilyen kemény fickó, ha ki kell állnia az elveiért.
Így hát mostantól már szívesen cserélnék George Clooney-val. A gerincéért. A tartásáért. Amint lehet, a nyomdokaiba lépek. Kezdetként már holnap visszautasítom azt a pazar, húszezer forintos ajánlatot, amellyel napok óta környékeznek. Karakán leszek. Vagyok én olyan szegény, hogy megengedhetem magamnak ezt a luxust.
