Marci fiam 24 évvel ezelőtt írt Örökbecsűje utolsó gimnáziumi évéből, iskolája, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium Szubjektív című lapjából. Igen, már akkoriban is téma volt nálunk ez a Valentin-nap. Azóta sok minden változott, egyebek mellett én is magam idősebb lettem 24 évvel. És hát – szerelem ide, szerelem oda – ma már sehol nem tudnánk hatezerért, pláne a feléért állólámpát kapni…
2000/26. szám
Valentin-napi akció
– Jó napot. Tart még a Valentin-napi akció?
– Javában.
– Remek. Akkor egy állólámpát szeretnék.
– Hatezer forint lesz.
– Ne vicceljen! Láttam az utcán a feliratot: Valentin-nap alkalmából szerelmeseknek az állólámpa fele ennyibe kerül!
– És maga szerelmes?
– Halálosan.
– Tudja bizonyítani?
– Kérvényeztem a Minisztériumnál. Behívtak, elvégezték a vizsgálatot, igaz, még nem érkezett meg az értesítés… De higgye el: tényleg szerelmes vagyok.
– Sajnálom, ha nincsen róla papírja, nem vehet részt az ötven százalékos akcióban.
– Kár… Majd máskor… Alá szolgálja!
– De várjon csak! Kibe is szerelmes tulajdonképpen?
– Ekkora árengedményért bárkibe.
– Belém is?
– Magába is, ha nincs ellene kifogása.
– Így már más a helyzet. Melyik állólámpát szeretné?
– A sárgát.
– Háromezer forint lesz.
– Háromezer…
– Tudja mit, önnek csak kétezer.
– Igazán kedves…
– Tudja mit, csak ezerötszáz. Tudja mit, becsomagolom mellé magamat is.
