Ma 130 éve, 1894. december 7-én, 89 évesen hunyt el Ferdinand de Lesseps. Francia mérnök, diplomata volt. Huszonhét évesen már alkonzul Kairóban. Hamarosan Mohamed Ali alkirály tanácsadója lett. Kezdetektől érdekelte a Szuezi-csatorna megépítésének terve. Régi kapcsolatai révén 1854-ben ügyesen 99 évre koncessziót szerzett nemzetközi társaság létrehozására és vezetésére. A munkálatok 1859. április 25-én indultak meg, s nagyjából tíz évre rá 1869. november 17-én ünnepélyesen meg is nyitották az elkészült csatornát.
Tíz év múlva a Panama-csatornát építő társaság Lessepset tette meg a vállalkozás vezetőjének.
Hatalmas hiba volt: alaposan alábecsülték a munkálatok költségeit. Ezúttal ugyanis hegyi kőzetbe kellett vágni a medret. Az építkezés csúszott, a körülmények embertelenek voltak, trópusi járványok és földcsuszamlások követték egymást, 27 500-an vesztették életüket.
A munkák 40 százalékos állásánál csatornaépítő társaság csődbe ment, a kisrészvényesek szinte mindenüket elveszítették. Botrány tört ki, válságba torkollott Franciaországban. A kormány lemondott, Lessepset öt év börtönre ítélték, ám másodfokon felmentették. 1885-ben tagja lett a Francia Akadémiának.
Kétségtelen, nagytehetségű férfiú volt ez a Ferdinand de Lesseps. Legalábbis így tűnik nekem, utókori álmélkodónak (irigykedőnek). Tudhatta, kivel kell barátkozni, hol kell kilincselni. Kairóban például az alkirály fiát franciára tanította, meg lovagolni, meg célba lőni. Valami azt súgta neki, a srác lesz a következő alkirály. És lőn. Ahogyan fentebb megírtam, meg is kapta tőle a lehetőséget, hogy a leendő Szuezi-csatorna építésének atyamestere legyen. Később a Panama-világbotrányt is megúszta, maradhatott szabadlábon. Mi több: akadémikus lett.
És hab a tortán: 64 évesen újra nősült, fiatal hitvese 12 gyermekkel ajándékozta meg. Mondom, nagytehetségű férfiú volt…