Kedves Lollo, megrendülten gratulálok. És szívből, természetesen. Van miért. Kilencvenöt év! Ennyi idő telt el azóta, hogy 1927. július 4-én megláttad a napvilágot. Utóbb kiderült: ugyancsak nagy nap volt ez az emberiség, főként a mozirajongó ezermilliók életében. Egyikük voltam-vagyok, bár ismeretségünk – még ha még oly hosszú is – sajnos meglehetősen egyoldalú. Én Téged Törökszentmiklóson, a Dózsa mozgó nézőteréről láttalak először: tátott szájjal csodáltalak a Királylány a feleségem című filmben. Nemhiába kiáltotta neked elbűvölten partnered, Gerard Philipe: „Két domb között egy völgy!” (A világra szóló dekoltázsodról volt szó…)
Én azóta sokat öregedtem. Bezzeg Te! Megmaradtál nekem a régi fiatalnak.
