Kezdődött azzal, hogy ma hajnalban kivetett az ágy. Fölébredtem, és képtelen voltam visszaaludni. Megesik, mostanában mind gyakrabban. Így aztán rákaptam a virradati mozizásra. Matiné, előre hozva. Nem tudok aludni, próbálok filmet nézni. Őrültség? Lehet.
Számítógép, egy netflixes dokumentumfilm van soron: Marianne és Leonard – A szerelem szavai. Leonard Cohen velem van, időtlen idők óta. 2009. augusztus 31-én ott lehettem a budapesti koncertjén az Arénában. A szerencse fia voltam, igen.
Azt gondoltam, a filmben övé lesz a főszerep. Ki másé lehetne? Pedig lehet. Legalábbis megosztva. Marianne-é és Leonardé. Az énekes-költőé és múzsájáé. Igaz, múzsája több is volt Leonardnak. Tán túlontúl sok. De mit tehetett volna, ha egyszer ihletett dalai és az ő maga varázsa vonzotta a nőket. Csábított és csábították. Szeretett és szerették.
Sokan voltak. Mégis, Marianne volt a legfontosabb.
Látom, hallom kettejüket a filmben. Fotókon, hangfelvételeken. Együtt és külön-külön. Először Hydra szigetén, Görögországban. Leonard 1960-ban érkezik oda. Marianne, a norvég asszony egy ideje már ott él, kisfiával, Alexszel. Jön Leonard, vele a szerelem. Hosszú évekig tart. A fiatal férfi regényt ír. Ekkor még csak magának, maguknak énekel.
Azután távolodás, inkább Leonard részéről, ő maga mondja: menekül mindenkor, mindenkitől, mindenhonnan. Mind többet időzik messze Marianne-tól, szülőföldjén, Kanadában. Ritkuló együttlétek, majd különválnak. Búcsúdal születik: So Long, Marianne.
„…Elfelejtettem imádkozni az angyalokért,
És akkor az angyalok elfelejtenek imádkozni értünk…
…Most olyan sokáig, Marianne, ideje elkezdenünk
Nevetni és sírni, sírni és nevetni ezen az egészen…”
Teljesen sosem szakadnak el egymástól. Levelek, telefonok. Leonard könyveinek nincs igazi sikere, dalainak, énekének annál inkább. Világhír. Majd a szokott megnyugváskeresés, menekülés. Láthatjuk-hallhatjuk imádkozni egy buddhista kolostor csendjében. Éveket tölt ott, azután visszatér a reflektorfénybe. Mesélnek róla barátok, ismerősök. Mesél ő maga is, a filmben. Elmondja: barátja, menedzsere rászedte, anyagilag teljesen lenullázta. Jócskán túl a hetvenen ismét turnézni kényszerül, szerte Európában. (Ezért láthatom én őt az Arénában.)
Mindketten megöregednek. Marianne és Leonard. Marianne már rég visszatért Norvégiába, titkárnő, férjhez ment, és segítőn nevelte társa három gyerekét. Leonardnak új lemeze készül. Az utolsó.
Marianne leukémiás. Leonard levelet ír örök szerelmének: „Drága Marianne, csak kicsivel járok mögötted. Elég közel ahhoz, hogy megfogjam a kezedet. Sosem felejtettem el a szerelmedet és a szépségedet, tudod jól. Többet nem is kell mondanom. Jó utat, drága barátom! Még látjuk egymást. Végtelen szeretettel és hálával Leonardod.”
Marianne nyolcvanegy évesen, 2016. július 28-án meghal. Leonard nyolcvankét évesen, három hónap múlva követi őt.
Megrendülök. Szép volt a szerelmük, szép a film. Örülök, hogy láttam.
Azért igyekszem majd tovább aludni holnap reggel.
