Nem nőnek a fák az égig – figyelmeztet minket a mondás, nyilvánvalóan nem a valóságos, erdőlakó fákra célozva. Amúgy persze ők sem nőnek az égig. Tudjuk, tapasztaljuk ezt időtlen idők óta. De vajon milyen messze lehetnek mögöttünk ezek az időtlen idők? Hány éve élhetnek azok a mára már negyven méter magasra nyújtózott fák, melyekre nemrég bukkantak Kínában. Egy ősi erdő fái, egy hatalmas víznyelő rejtekében. Ott élnek. Túlélnek. És ki merné állítani, hogy vajon ők sem nőnek majd az égig…
Mert ez az említett víznyelő biztosnak látszó menedék nekik, a maga 306 méter hosszúságával, 150 méternyi szélességével és 192 méteres mélységével.
Megelevenedett egy elveszett világ: a gigantikus víznyelőt, alján egy ősi, érintetlen erdővel kínai barlangkutatók fedezték fel a Kuanghszi-Csuang Autonóm Területen, a dél-kínai régióban.
Az erdő fái tehát negyven méteresre nőttek mostanáig, az aljnövényzet pedig már a vállunkig ér. Egyelőre.
Múltunk egy darabja. George Veni, az Egyesült Államok Nemzeti Barlang- és Karsztkutató Intézetének igazgatója ráadásul nem tartja kizártnak, hogy a növények mellett más élőlényeket is találnak majd a mélyben, mert, ahogy mondja, a víznyelők igazi oázist jelenthetnek az élet számára.
A kínai tudósok máris megkezdték a víznyelő titkainak feltárását. Első expedíciójuk vezetője hasonlóan azt nyilatkozta, hogy nem lepődne meg, ha olyan fajokat is találnának ott, amelyekről eddig még soha nem írt le a tudomány.
Eltűnődöm: lehet, nem is kell kényszerűen távoli bolygókra költöznünk a túlélés végett? Elegendő megfelelő számú és méretű víznyelőt találnunk itt, a saját bolygónkon? Vagy megteremtenünk őket? Kellő számú oázist az életnek?
Csak nehogy majd fejszékkel essünk ezeknek négyszáz méteres fáknak is…