Pontosan négy éve, 2017. október 2-án érkezett meg hozzánk Milla, Vácról, a Zöld Menedék Állatotthonból. Jó emberek kedvesen búcsúztak tőle, ám ő riadt volt, remegett, félelem a szemében. Megsejthette, valami fontos dolog történik vele. Jó lesz-e az, vagy rossz? Honnan is tudhatta volna.
Az állatorvos, aki egészségügyi könyvecskéjét kiállította, korát négyévesre becsülte. Keveset, majdhogynem semmit nem tudtunk az korábbi négy évéről. Talán jobb is.
A barátom, Jancsi vezetett, mi ketten, Millával az anyósülésen. Idő után éreztem, múlófélben a riadalma. Mozgolódott, helyezkedett az ölemben, kezdte figyelni a kinti világot. Érezhette, valami jó következik? Fordulat az életében? Végleges otthonra lelhet végre?
Amikor megérkeztünk, azért még föl kellett nyalábolnom őt, így értünk az első emeletre.
Ajtó tárult előttünk.
Fénykép készült.
Hazaért Milla.
2017. október 2., honfoglalás:
Milla, a riadt
2021 tavaszán:
Milla, a magabiztos