Itt vagyunk hát, ide értünk, Anya. Mérföldkő? Dehogy, mérföldkavics. A többes szám első személy (vagyunk), mi kettőnkre értendő. Sokáig együtt haladtunk, szoros kötelékben, megszületésemtől halálodig. Akkor te elmentél, én maradtam. Társakkal, de nélküled. Szeretve többektől, támogatva, de hiányod terhével.
Mindmáig.
Most itt ez a születésnap. Sokszor sokadik. Hihetetlen. Megérdemeltem – büntetés? Kiérdemeltem – jutalom? Akárhogy is: itt tartok, itt vagyok. Törődötten, de olykor még erőt érezve-mutatva. Sok kis halál esténként, újjászületés, reggelente, mindannyiszor.
Jó lenne hinni: sokáig még.
És jó lenne hinni, egy majdani találkozásban, veled, Anya.
Rászolgáltam?