Két nap, a második szorosan követi az elsőt. Kedd és szerda. Ünnep és halálhír. Öröm és gyász. Egy szívközeli rokon századik születésnapja – másnap hajnalban pedig véget ér egy fiatal, másik élet. Szeretem őt is, lám, nem tudok, nem akarok múlt időben írni róla.
Kedd: levelet küldök az Ünnepeltnek, aki 1921-ben, november 16-án született.
Szerda: telefon, a részvét nehezen formálódó szavai.
Fotók érkeznek a Születésnaposról: épp hogy csak barázdált, szép arc, selyemsál, fülbevalók, kezei ölében, szemüvege ugyanott, pihenőben, fáradt, bölcs szemében száz év emlékei.
Majd emlékképek a Távozóról. Szavak, mondatok. Hangja, nevetése. Mediterrán derű. Együtt családdal, esküvőn, otthon, jeles alkalmakkor és ünneppé avatott hétköznapokon. Almás pite íze, kamrapolc, felcímkézett lekváros üvegek, friss idei befőzés, illatok kertben, konyhában.
Két nap: kedd és szerda.
Évi néni, Isten éltessen.
Marika, Isten veled.
