Milyenek volt azok a réges-régi nyarak, gyerekkorom delén, Törökszentmiklóson? Emlékeim szerint barátságosabbak. Sokkal barátságosabbak.
Látom a laptopomon a piktogramot, egy napsárga napocskát (mi más lehetne, mint napsárga?), mellette a számot: 37 Celsius fok. És ezt az egyetlen szót utána: „Napos”. Nyilván a gyengébbek kedvéért közli ezt is… Magam eleddig nem soroltam közéjük, de ha így araszolunk mind feljebb a Celsius-létrán, minden megtörténhet.
Tájékozódom, részletesebben is, az interneten. Már a tudósítás címe sokkoló: Immár pocsolyameleg a Balaton, majdnem 29 fokos.
És lentebb: „Az Afrika felől érkező forró levegő hatására 28,9 Celsius-fokosra melegedett csütörtökre a Balaton vize” – tájékoztatta a siófoki obszervatórium vezetője az MTI-t… Elmondta, hogy miközben az országban máshol 40 Celsius-fokot is mértek, a Balaton környékén 36,5 fokkal Fonyód volt a legmelegebb, de a tó vizének hőmérséklete csütörtök délutánra Siófokon elérte a 28,9 fokot, ami rendkívül magasnak számít júniusban, magas vízállásnál.
Pocsolyameleg… Riasztó. Elriasztó. A Balaton! A magamfajta alföldi kissrác elérhetetlen vágya. Messzi volt, nagy az útiköltség. És aludnom sem lett volna hol, kinél.
Pedig milyen jó lett volna megmártózni benne, az akár pocsolyameleg vizében. És különben is. Azokon a nyarakon a gyakori nagy zuhék olykor színültig töltötték az árkokat. Na, azok langymeleg vizében aztán térdig gázolhattunk, mezítlábasan. Élveztük, nagyon. Ahogy később a tiszai kirándulásokat. Azokon a maiaknál barátságosabb nyarakon.
Amikor még az életkorom is barátságosabb volt, kétségtelen.
Szentmiklós – születésem előtt nem sokkal 
A Tisza is csodálatos, nem csak a Balaton